Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

ELSŐ FEJEZET. Bevezetés. A szellemi ébredés, mely e század második tizedében a nyelv és irodalom újulásával kezdődött, egy új, átalakulási korszak induló pontját jelöli nemzeti s államéletünkben. Élesztő pára gyanánt hatott az a nemzetre; forrongást idézett elő, melyben a régi hagyományos elemek feloszlásnak indulának és, mint a vegybontás lombikában, új alakok kezdének tömbesűlni. A mozgásba eredt társaság, szakadatlan tevékenységben, új ágyat vájt magának, széleset és mélyet, mint az eszmék, melyektől izgattaték és vezérelteték, — a független nemzetiség, az igazság és szabadság eszméi. Az átalakulás korszakai, miként az anyagi, úgy az erkölcsi világban, mindig és szükségkép a válságkorszakai; mert minden átalakúlás nem más, mint küzdelem a megifjúlás és elenyészés —, az élet és halál között. Nem csoda, ha a társadalmi átalakúlásoknál a rövidlátók, a félénkek, az önzők, látván a réginek felbomlását, s vagy nem sejtvén a megifjúlást, vagy, érdekeik veszélye miatt, nem szeretvén az új alakúlást, — csak zavart látnak, fejetlenséget, anarchiát kiáltoznak; s a bomladozó régi rendet fentartani, az újdon alakúlást meggátolni mindenképen törekednek. Nem csoda, ha ilyetén ellentétes törekvések folytában, midőn az új eszmék bajnokai s az ódon rend védei egymás ellen halálharczot vívnak, a társaság 1*