Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

62 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező refonnirányai. egész törvényhatósági hatalmat kezökbe ragadni törekedtek. Hatalomfoglalási vágyok néhol semmi igazságtalan és törvénytelen eszköztől nem rettent vissza. Nem csak a törvényszéki elnöklet, hanem a megyei levelezések aláirási s pecsételési jogát is, mit a törvény az alispánnak s illetőleg a jegyzőnek biztosít, elsajátították. Eljárásukat sok helytt a legszembetűnőbb részrehajlás bélyegezte. Es ha talán az igazgatás némi ágaiba több rendet s gyorsaságot hoztak is, az sok esetben a szabadság rovására történt. Volt eset arra is, például, Csongrád megyében, hogy az ellenzéki párthoz tartozó tisztikar népszerűségét megrontani törekedvén, annak különben üdves eljárásában is gáncsoskodtak s belőle pártkérdést csináltak. Részrehajlásuk s pártoskodásuk némely megyében annyira ment, hogy szinte rendes fogásukká lőn a közgyűlést, midőn azon fontosabb kérdések kerültek szőnyegre, s többséget szerezniök még nem sikerűit, eloszlatni vagy elhalasztani. A kormány egy rendeletében gondoskodott arról is, hogy a katonai karhatalom használatát, mit eddig a törvényhatóság maga határozott csak el, ezentúl a főispán s administrátor, sőt, azon reményben, hogy ennek a tisztikart is a maga pártjából sikerűlend megválasztatnia, az alispán is elrendelhesse a nélkül, hogy erre nézve a megye irányában felelőséggel tartoznék. Az új főispánok s administrátorok ezen, részint törvény, részint bevett szokás elleni, részrehajló s pártoskodó eljárása, köztök s a szabadelvű ellenzéki párt között számtalan összeütközéseknek, súrlódásoknak és czivódásoknak lőn forrásává. A kormány, — mint mondani szerették, csak a rend s igazgatási gyorsaság végett alapítá meg az új rendszert; és a viszálynak soha sem volt bővebb aratása mint jelenleg. Alig volt megye, melynek kebelében hasonló viszályok nem merültek fel. De különösen említenünk kell két megyét, Hontot és Bihart, hol az administrátori rendszert következményei legsajnosabban tűntek elő, s melyeknek állapota s viszonyai némileg országos érdekűekké vál-