Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

50 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. E kettős irányú nemzeti törekvéseknek a kormány, melyet az erélyes nemzeti visszahatás mérsékletre intett, megkövesült stabilismust s örökös negatiót vetett ellenébe. A megcsontosúlt bureaukratia bástyái mögött oly erős vé­delmi állást vőn, hogy őt abból országgyűléseinken #z el­lenzék többsége s erélye sem volt képes egészen kiűzni. A reformokban tett ugyan a nemzet egynémi haladást; de önálló nemzeti életének megcsonkított jogait nem sikerűit helyreállítnia; törvénytelen foglalásait az absolut bécsi kor­mány makacsul megvédte. Ha egyenként akarnók előszám­lálni az önálló nemzeti élet tényezőit, nem volna nehéz ki­mutatni, hogy a bécsi kormány azoknak majdnem mind­egyikében egyre folytatta jogtalan gyakorlatát: a magyar státusjövedelmeket még mindig az osztrák császári kamara befolyásával izgattatá, jó pénz helyett bécsi bankjegyekkel árasztotta el az országot; a magyar haderőt a birodalmi osztrák haditanács által önkénye szerint fordította a maga czéljaira; a II. József alkotta coloniális vámrendszer által még folyton lenyűgzé a magyar anyagi érdekeket, s gátolta azok kifejlését; önkénye szerint intézé a köznevelést, kor­látolá a törvénytelen megelőző censura által a gondolat­szabadságot; szóval : a magyar udvari kanczelláriára s ez által az ország egész kormányzatára nem kevesbbé mint elébb, gyakorlá a maga törvénytelen befolyását. Metternich herczeg ama szavai tehát csak azt jelent­hetik, hogy mióta a nemzet a maga jogainak érzetére föl­ébredt, 1825 óta, a bécsi kormány minden kényuralmi haj­lamai mellett sem öregbíthette már a despotismust, minden efféle kísérleteiben élénk s erélyes ellenzékre talált, s be­folyását oly nyíltan s korlátlanul nem gyakorolhatta, mint, például, midőn 1822-ben udvari parancs által szedetett ujon­czot s vetett ki törvénytelen adót; csak azt jelenthetik, hogy a kényuralom régi formái s módjai ellen is mind in­kább növekedett a nemzeti visszahatás. Ezen minden or­szággyűlésen élénkebbé, erélyesebbé fejlődött visszahatás,

Next

/
Thumbnails
Contents