Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

488 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forrad alomszerű keresztülvitele. kitűzte zászlajára, a mellett szóval s tettel egész a lazításig izgatott, s mely, minthogy nem szabadságért, hanem csak nemzetiségért küzdött, az alkotmányos szabadság kifej lését, a legszükségesebb reformok diadalát mindig ellenzetté s hátráltatta a közös országgyűlésen. Magyarország akkoron legfőbb érdekeinél fogva kénytelen volt az illyr párt törekvéseinek egész erélylyel ellene hatni. Ezen erkölcsi kénytelenség a különféle körülmények szövedékei közt nem ritkán annyira ment, hogy több esetben a horvátoknak még oly kivánatait is szükségesnek látták ellenezni az országgyűlés rendéi, melyek magokban véve sem igazságtalanok, sem méltánytalanok, sem az anyaországra nézve ártalmasok nem voltak. Só't azt sem lehet tagadni, hogy az illyr pártnak a magyarok ellenében nyilvánított gyűlölete a magyarok egy részében is szenvedélyt, bosszúságot ébresztett, mely aztán szinte megsértette a méltányosságot. Ez volt az eset, például, a horvát nyelv használatára nézve a tartomány belügyeiben, mit bár némelyek, s különösen Batthyáni Lajos, régtől fogva megengedni akartak, a rendek többsége mindig ellenzett. Miután Horvátország követei a reform és szabadság ügyének kifejlését, a bécsi kormány érdekeiben, mindig és hevesen ellenzették; a viszonyok oly alakot nyertek, hogy a horvát ügy diadala akkoron egyenesen a bécsi kényuralom diadala volt volna a magyar alkotmányos szabadság ellen. Ennél fogva tulaj donképen nem is a horvátügy ellen, mely magában véve veszélyessé Magyarországra nézve soha sem vált volna, hanem az osztrák kormány kényuralmi irányzatai ellen volt mind az irányozva, mi a két-három utolsó országgyűlésen a horvátok némely követelései ellen történt. Horvátország erőfej lésének és súlyának növekedése, miután azt az osztrák kormány Magyarország ellen törekedett kizsákmányolni, a közös szabadságnak szolgált volna ártalmára. Magyarországnak tehát kötelességévé lett, az absolutismus törekvéseit, melyek az illyr-horvát, sok tárgyban különben is semmiféle józan po-