Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

482 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. 1848. tetvén, ezzel együtt bárói czíraet nyert, mely utódjaira is átszállott. A tábornok kevés vagyonnal birt; serdülő fiának tehát a bécsi Thereziánum akadémiában szerzett alapítványos helyet. Az ifjú József, miután itt polgári neveltetése bevégeztetett, a magyar királyi testó'rseregbe vétetett fel, hol aztán katonailag is kiműveltetvén, a rendes katonaságban hadnagyi ranggal kezdette meg hadi szolgálatát. Az események, melyekben neki oly jelentékeny szerep tűzetett ki az udvari párttól, ó't az első báni ezred parancsnokául ezredesi rangban találták. Jellasich, ekkor körülbelül negyven éves, a természettől kellemes külalakkal és többféle, tagadhatatlanul, jeles tehetségekkel volt felruházva. Képzelő tehetsége által ő költésznek volt hivatva s honosai lelkesedve olvasták néhány apró költeményét. A szónak hatalmával birván, könnyű s élénk társalgási modora, nem közönséges rábeszélő tehetsége s folyékony ékesszólása oly tulajdonok voltak, melyek egy pártvezérben leginkább megkívántatnak. E tulajdonok által ő, ha még nem birta volna is, könnyen megnyerheti vala pártja bizodalmát s a kormányára bízott nép csatlakozását. Hogy e bizodalommal s *) Már a Thereziánumban 14 éves korában megkezdte a versírást, s 1825-ben egy kötetke német költemény jelent meg tőle Zágrábban. A borvát ifjú azonban ekkor még nem csak szabadságszerető, de magyar érzelmű s büszke volt a közös magyar-horvát hazára. Például Zrínyinek e szavakat adja nyelvére: „Wohl gehört' ich unter der Magyarén unbesiegbar muthiges Geschlecht." „Croatiens Jubel" czímű versében, Magyarország hős leányinak példái által lelkesedve, s honszeretetre tüzelve vezeti fel hazájának leányait. A kar legidősbjével pedig ezeket mondatja : „0 Heil dir, theures Vaterland, Dass Jung und Alt ein gleiches Band Der Lieb1 zu dir so schön umwindet, Zu deiner Grösse sie verbindet! 0 mög' der Eintracht holder Stern Die Völker Ungarns nah und fern Zu allén Zeiten so bescheinen Und stark, wie jetzt, sie stets vereinen!