Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

462 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerü keresztülvitele. harczczá vált. Még a kevés számú katonaságnak sem sikerűit szétoszlatni a dúló csoportokat; sőt miután a katonaság a népre lőtt s több áldozat esett, ez felbőszülvén, nem ismert többé határt dühében. A zsidóság számos boltjai s lakjai feldúlattak s kiraboltattak, némelyek egészen leromboltattak. A keresztények, kik ezek szomszédságában laktak, csak szent képek s feszületek kifüggesztése, ajtaiknak kereszttel megjelölése által menthették meg magokat a dühöngök hasonló dúlásaitól. A borzasztó pusztítás és vérengzés csak más nap délben szűnt meg, miután a vidékről számosabb lovas katonaság érkezett, s a hatóság rendeletéből a zsidók a belvárosból részint a várhegyalji külvárosba, részint más községekbe költöztek. A polgárságból igen kevesen vettek ugyan részt ezen sajnálatos kicsapongásban; hogy azonban azt ők is legalább örömest látták, eléggé bizonyltja azon körülmény, miszerint a polgári nemzetőrség, a katonai parancsnokoktól felszólíttatva, sem volt hajlandó fegyvert ragadni az üldözött zsidók védelmére. Ha ezen sajnálatos események okát keressük, azt feltalálnunk nem lesz nehéz. Az új törvényekben azon elv állíttatott fel, miszerint polgári jogokra s kötelességekre nézve a vallás semmi különbséget sem tesz. Ennek következtében a zsidók is teljesedve látták rég ápolt óhajtásaikat, polgári jogokat nyertek. A szabadság áldásai ekként rájok is kiterjedvén, új polgári kötelességeik tekintetében a legnagyobb buzgalmat kezdék tanúsítani. Kik eddig elnyomva s csak tűrve lévén, e jogok s kötelességek gyakorlatának helyétől s alkalmától távol tartózkodának, most buzgalmokban a polgárok közé vegyültek, sőt itt-ott az * előtérbe is tolongának. A polgárság némely osztályai pedig szűkkeblűebbek valának a nemesség felvilágosodott osztályánál; s míg magok nagy örömmel léptek be azon jogok gyakorlatába, melyeket elébb a nemesség kizárólag élvezett: azokat az elnyomott zsidósággal nem akarták megosztani. Más részről némi, alaposnak látszó okok is vegyül-