Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

36 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. is**. Szalay „A büntető eljárásról, különös tekintettel az esküdtszékekre" czímű 1840-ben kibocsátott munkájával, melyet a szakemberek oly becsesnek ismertek fel, hogy a büntető jog codexének kidolgozására választott országos bizottmány őt nevezte ki egyik tollvivőjeűl. Ezen állás széles tért nyitott Szalaynak a közügyre nézve hasznossá tenni politikai s jogtudományi alapos ismereteinek kincseit. A büntető törvénykönyv, melynek készítésében Deák Ferenczczel együtt, tán ő vett legtöbb részt, oly jelessé vált, hogy még a legkitűnőbb németországi jogtudósok is megvallák róla, „hogy nem létezik törvénykönyv, mely annyi eredetiséggel birna, s mely a legújabb büntetőjogi nézeteket az igazság követeléseivel oly nagy mértékben egyesítené, mint a magyar törvényjavaslat". De a közremunkálásnál e törvénykönyvben, mi neki Deák Ferencz s más első rangú államférfiaink barátságát szerzé meg, még szélesebb tért nyitott neki, tudományos készültségének s helyes államférfiúi nézeteinek érvényesítésére, a lefolyt 1843-ki országgyűlés, melyen mint Korpona város követe jelent meg, s hol, mint fentebb is érintők, kivált a vallási és városrendezési kérdésekben nyilvánított magasabb politikai nézeteivel vonta magára a köz figyelmet. Hogy ezekkel még sem nyert köztetszést, nem az ő, hanem a közönség hibája volt, mely a divatos, de szűk látkörű politikától elfogúlva, e magosabb mezőn még nem birt tájékozási képzettséggel. E tulajdonokból eléggé megérthető, hogy Szalay, midőn a Hírlap szerkesztését 1844 közepén átvette, az alaposan tudományos férfiú reputátiójával igen, de népszerűséggel, kivált mint Kossuth szerkesztő-utóda, nem birt, nem bírhatott a közönségben, melynek őt maga Kossuth is mint becsületes tudós, de idegen embert mutatta be búcsúszavában1). Ő egy év múlva Csengery Antalnak adta ugyan át a szerkesztői tollat; *) Lásd e jeles férfiú irói s politikai arczke'pét barátja, Csengery Antal többször dicsért „Szónokok és Státusférfiak" könyvében.