Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
416 Nyolczailik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. 1848. gának szép tanújelét adta a tizedrőli önkéntes lemondásában. Ipar s földmívelésügyi miniszter: Klauzál Gábor, egyike az ellenzék azon vezérbajnokainak, kik legernyedetlenebb szilárdsággal vívtak a régi kormánypárt ellen. O már az 1832-ki országgyűlésen feltűnt; az 1840-kin Deák Ferencz után legtöbb befolyást gyakorolt; és ekkor szónoklatának merészsége miatt hírének is tetőpontján állott. Az 1844-ki országgyűlésen, Deák távollétében, ő volt az alsó táblai ellenzék vezére. Most a kormánypárt Csongrád megyében, melynek tagja volt, győzelemre jutván, nem vett részt a törvényhozásban; de márczius 15-ke óta, a fővárosban találkoztunk ismét vele, midőn a forradalmi mozgalmak gyeplőjét kezébe ragadta. Batthyáni iránta személyes barátsággal is viseltetett. De különben is alig találkozott valaki az ellenzék soraiban, kinek az ipar szakában annyi ismeretei voltak volna, mint Klauzálnak. Igazságügyi miniszter: Deák Ferencz, a magyar közélet Aristídje, kit a nemzet méltán tisztelt a maga bölcsének. Veszély és vihartól ment időkben, midőn csak mély belátás, státusférfiúi tapintat, léleknagyság, hiúságtól ment magán és közéleti erények szükséges kellékei s tulajdonai a hatalom kezelésével megbízottnak, midőn a főfeladat nem heves küzdelem, hanem a jog fölötti őrködés, a nemzet s uralkodó közti bizodalom s egyetértés fentartása, — oly időkben Deáknál nagyobb polgárt a kormányra állítani nem lehetett volna. Az udvarrali Az ekként életbe lépendő minisztériumnak, mely az viszonyoka ország legszebb talentumait egy koszorúba fonta össze, mely minisztérium . s az azt illető magával minden nevezetesb befolyást azonosított, — márt0erÍL™eS czius 23-kán történt előleges kihirdetése mindenütt a legiránt. nagyobb lelkesedéssel fogadtatott. Az alsó ház tagjai, érzelmeik hangos kitörésében nem látták magokat képeseknek, folytatni ülésöket s szétoszlottak. Pesten leírhatatlan volt a közönség öröme. De bár ekként megszűntek is az
