Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

406 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele kivánták fentartani a megyéket, Kossuth czáfolhatatlanúl megmutatta, hogy ez lehetetlen. „Az ellenkező véleményűek, úgymond, ám kisértsék meg a törvények végrehajtását tisztán nemesekből álló gyűlésekkel. Hoztunk törvényeket, melyek a nép irányában jótékonyak, s a végrehajtást oly megyére akarják bizni, mely nemesekből áll. Ez rosz számítás; ezzel a nemesség lesz semmivé téve, személyére s vagyonára nézve veszélyeztetve Itt a közteherviselés iránti törvény; ehhez a minisztériumnak kulcsot kell dolgozni, s hogy ezt tehesse, a megyére szorul, attól nyeri adatait. S ha ezen kulcs-kidolgozás alapja, a revelátió, a nemesség kezében lesz: nem szenved kétséget, hogy oly munka fog dolgoztatni, mely talán mindent veszélyeztet, s én ez esetben borzadok attól, a mi a nemességre vár." Általmegy még más törvényekre is, kitűntetve mindeniknél, hogy a demokratikus irányú törvényt arisztokratikus testület veszély nélkül végre nem hajthatja. E végre a megyét is azonnal képviseleti alapra kívánja fektetni. Eltörleni azonban nem akarja a centralistákkal az ó intézetet. Centralisátiót ő nem akar; oly státusból, hol centralisátió volna, számkivetné magát, neki oly szerkezet kell, hol a szabadság, ha egy szögletben elnyomatik, a másikban újra felemelkedjék; hol az egyén, a család, a község a maga körében mindegyik szabadon mozogjon. 0, úgymond, szerelmes a municipális szabad szerkezetbe úgyannyira, hogy mintsem a megye megszűnjék, készebb inkább a miniszteriális törvény megbuktatására törekedni. 0 tehát a minisztérium felelősségét s hatalmát nem akarja tovább terjeszteni, mint épen annyira, hogy mellette a municipium megélhessen; de ezt ugy kívánja rendezni, hogy amazt az igazgatásban ne gátolja. „Az európai státustudomány kétségbe vonja, hogy felelős minisztérium összeférhessen szabad departamentális rendszerrel; ő pedig, úgymond, mint isten lételéről, épen oly erősen meg van győződve, hogy e kettő összeegyeztethető, csak minden hata-