Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Második fejezet. A köz- és magánjogi reformok befejezése. 397 galraak fontosságát, hogy még a higgadtnak látszó Nyáry Pál is azt mondta egyebek közt a fővárosban járt országgyűlési küldöttséghez intézett beszédében , hogy „sokat és nagyszerűt láthattak a nemzet képviselői; de nem látták a legfontosabbat, a márczius 15-kei pesti mozgalmat". Ily véleményben lévén a csendbizottmány tagjai, bár az országgyűlés Pozsonyban járt követeiknek kijelentette, hogy csak rövid napokig maradván még együtt, kívánságuknak a gyűlés áttétele iránt a fővárosba, nem lehet megfelelni, ők mégsem szűntek meg követelni, hogy a törvényhozás e rövid napokra is Pestre költözzék le. Ugy vélekedtek, hogy a közjogi új organisátió a fővárosi közvélemény súlybavetése nélkül nem fog helyesen, az új kor kívánalmai szerint végrehajtatni azon törvényhozási testület által, melynek tagjai, azon kivűl hogy jobbára csak a nemesi osztályt képviselik, nagy részben még a nem rég minden reformnak útját állott conservativ párt soraiból eredtek. Kívánták az országgyűlés lejöttét, mert azt hitték, hogy miután e törvényhozó karnak a szükséges új kormányzati és képviseleti szervezet megalkotása végett még hetekig együtt kell maradnia, az oly élénk szabadságérzetű főváros közvéleményének befolyása alatt a törvényhozó testület azon részei is jobb irányt nyerendnek, melyek nem a szabadelvű elem kifolyásai s képviselői s melyek, mint egy főrendi ülésben gróf Széehen Antal márczius 18-kán kijelentette , „az új viszonyokat, miután a királytól is jóváhagyattak, tisztelik ugyan, s egyéni nézeteiket önmegadással alárendelik, de meggyőződéseikről le nem mondottak." Es bár e szerint a törvényhozó kar ezen része az átalakulásnak gátot már nem vethetett, s egészen szenvedőleg viselte magát : a pesti kövélemény mégis, mint a vőlegény bajjal szerzett jegyesére, igen féltékeny volt az újdon szabadságra. Ezen érzemény bői eredt Pálfy Albert szerkesztése alatt azon új napi lap is, mely „Márczius tizenötödike" czíme mellett e jelszót viselte homlokán : „Nem kell táblabíró-politika." E szellem ez irány