Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

28 Hatodik könyv. A nemzet Í> kormány ellenkező reformirányai. rendszert foganatba véteti ? — és ezen egyéniség mily eszközökhöz nyúland, hogy a megyékben, melyeket eddigelé a választott alispánok igazgattak, az új mód szerint eljárandó főnökök készséges engedelmességre s a megyei közönség részéről támogatásra találjanak, a kormánynak többséget nyerjenek? Legbiztosabban czélt ért volna a kabinet, ha a szabadelvű pártnak mérsékeltebb színezetéből választja ezen egyéniséget. Ily bátorság s nyíltság a választásban, egyszerre megnyeri a nemzet nagy többségének bizodalmát, a nélkül, hogy a radikál s demokrat elv uralomra jutásától kellett volna tartani. Az ellenzék, midőn kormányra jut, rendesen mindenütt felhágy irányának ama túlzásaival és szélsőségeivel, melyeket, még mint ellenzék, tüntetés gyanánt, czégérül szokott kitűzni. Nálunk, hol a kabinet eddig soha sem követte azon alkotmányos szabályt, miszerint a többséget emelte volna kormányra, ennek megtartási vágya még hasonlíthatatlanul erősebben hatott volna a reformpárt mérséklésére, ha kebeléből választatik a kanczellár. Egy Széchenyi István vagy egy Deák Ferencz, például, a kormány élére helyezve, kanczellárrá kinevezve, kétségkívül biztos többséget szerzett volna a kormánynak; más részről pedig képes lett volna e többség szellemét s elveit is annyira mérsékelni, hogy legkisebb oka sem lehet vala a kabinetnek félni a demokratia és radikalismus túlcsapongásaitól. Ily szabadelvű egyéniség a kormányon lett volna egyedül képes keresztülvinni a királyi kéziratban előadott új igazgatási tervet; mert ily egyéniség, kit a nemzet közbizodalma kisért volna a kormány élén, némileg a homoeopathia elvei szerint hatott volna a szabadelvű párt mérséklésére, túlzásainak megszűntetésére; miután kétséget alig szenved, mikép e túlzások nagy része csak onnan eredt, hogy az ellenzék, többsége daczára, sem juthatott eddigelé a kormányra. E században még csak egyszer közeledett a kabinet ezen alkotmányos elvhez a kanczellár választásában, midőn Reviczky Ádámot nevezte ki e fő