Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hetedik könyv: A nemzeti átalakulást közvetlen megelőzött időszak eseményei

Második fejezet. Az 1847-ki országgyűlés első fele 265 Európa bármely parlamentjében is az első rangban szerepeltek volna. A három közó'l Szentkirályi nevezetessége vesztett legkevesebbet Kossuth mellett az országgyűlésen. Mély okoskodásának, bonczoló logikájának ereje, melylyel az ellenfél állításait egyről egyre összemorzsolá, Kossuth elragadó beszédei mellett is megtartá érdekességét; ugy hogy, bár mind a ketten ugyanazon megyének követei voltak, s mind a két követnek egy tárgyban felszólamlása egyébiránt visszatetszett: a pestmegyei követek legtöbb tárgyban mind ketten szólottak, és Szentkirályi beszéde, követtársáé után is, mindig figyelemmel hallgattatott. Pázmándy komolyságával tudott magának szerezni nyomatékot. Kossuth a követek közó'l egynek véleményét sem méltatta oly figyelemre mint az övét; s a tárgyak felvétele előtt rendesen vele értekezett. Szemere magába zárakozóbb volt mindnyájánál; véleménye nehezen s csak legkésőbben volt tudható; de művészies szónoklata mindig tanúiságot s éldeletet nyújtott. Ritka ember tudja gondolatait oly szabatosan kifejezni mint ő, ki még a rögtönzés hevében sem mondott soha többet, mint mennyit mondani akart, nem használt soha más kifejezést, mint a mely épen megkívántatott gondolatának nyilvánítására. A többi, már a múlt országgyűléseken is részt vett kitűnőbb követek mellett, a bátor, hímezetlen beszédű Bónis Samu és a, még nagy fiatalsága daczára is, jeles készületű gróf Andrássy Gyula, vonták leginkább magokra a figyelmet. A kormánypárt vezérei, Somssich Pál és Babarczy Antal, mind kettő kitűnő tehetség, modorra s multjokra nézve egymástól igen különböztek. Somssich Pál, mielőtt a múlt országgyűlésen fellépett, megyei pályáját az ellenzék soraiban futotta ; Babarczy mindig a kormánypárthoz tartozott. Amaz, mint szónok ügyesebb és simább, pártjának hasznosabb szolgálatokat tett, előadásának az ellenzék irányában kímélő, sőt néha kedvkereső modora által az ingadozók s kevesbbé kifejezett színezetűek között sza-