Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hetedik könyv: A nemzeti átalakulást közvetlen megelőzött időszak eseményei
Második fejezet. Az 1847-M országgyűlés első fele. 263 napvilágra, s majd egészen más leend az eredmény, ha iw. egyszer a követek utasításaik szerint, a kitűzött kérdések felett szavazandanak. És igaza is volt a kormánypártiaknak : e szavazás már annál fogva sem szolgált a többség biztos óramutatójául, minthogy több ellenzéki színezetű követ hajlandó volt a kormánypárti befolyás alatt készült utasítást az ország érdekében magyarázni; és viszont, nem egy, különben ellenzéki utasítással ellátott követ tigyekezett a maga szavazatát, hol azt nyílt utasításszegés nélkül tehette, a kormánypárt mérlegébe vetni. Ily körülmények közt a többséget szilárddá alakítani, az ellenzéki vezérnek ló'n első s legfontosabb feladata. A vezéri szerepet, az ellenzéki párt hallgatag meg- Az ellenzék, egyeztével, Kossuth Lajos foglalta el. 0 a mult években hírlapi működése, Széchenyivel és Dessewffy Auréllal vívott harczai, s miután a hírlapi pályáról lelépett, az egyesületi téren kifejtett buzgó munkálkodása által oly tekintélyt vívott ki magának, hogy a vezéri szerep iránt vele most senki sem vetélkedett. Mások is tündököltek, a nélkül hogy őt irígylenék, s vele párhuzamba lépni akarnának. Voltak már ekkor is pártfelei közt, kik iránta nem viseltettek rokonszenvvel; de még ezek is rejtve tárták éi'zelmeiket: az ellenzék érezte, hogy a szokottnál eró'sebb kormánypárt irányában mindenek előtt összetartásra, egységre, fegyelemre van szüksége. A cselekvés színpadán ennél fogva senki sem akarta háborgatni a párt összhangzását. A kormánypárt tartott s félt tőle inkább, mint gyűlölte őt, s el volt kápráztatva szónoklatának hatalmától. Sőt, az országgyűlés elején meglepetve is találta magát javaslatainak mérsékeltsége s némely tárgyakban tanúsított engedékenysége által: e, párt Kossuth magatartásában nagyobb hevességre, több rohamra számított, mint a mennyit tapasztalt. A lefolyt országgyűlések ellenzéki vezérei csak bizonyos dolgokban birták társaik közt a felsőbbséget. A század elején Vay József a tanácskozásoknak s határozatoknak