Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

14 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. 1844. zéűl keresztülvinni s a királyi kincslet ellenében egy rendi íináncziát felállítani törekednek, a legnagyobb fontosságú. En tehát csak azon indítványnyal zárhatom be szavaimat, hogy a magyar állapotok s különösen ama kérdés : hogy azokra a legfelsőbb középpontban miként kelljen felügyelni, azokat miként vezetni? — egy oly tanácskozás tárgyává tétessenek, melybe, minthogy a legfőbb kormánykérdések forognak fenn, oly egyének volnának meghívandók, kik a legfelsőbb bizodalmat birják, s a magyar ügyek mostani menetének részleteibe bebonyolódva nincsenek." Kolowrát miniszter indítványa nem maradt hatás nélkül, nem különösen Metternich herczegnél, kinek öntudata azt súghatá, hogy bár harmincz s néhány év óta áll a birodalom kormányának élén, Ferencz halála óta pedig majdnem mindenható hatalommal igazgatja annak sorsát, Magyarország haladásának elősegítésére mégis semmit sem tett egyebet a nemzet kebléből eredt törekvések és kísérletek gátolásánál. E terhelő öntudat ellen pedig abban sem lelhetett mentséget, hogy a magyar törvények szerint ő, mint nem magyar államhivatalnok, egyenes befolyást nem gyakorolhat az ország ügyeire; mert maga legjobban tudá, hogy minden csak valamennyire is fontosabb kormányszabálynak, mielőtt életbe léptettetnék, elébb, törvényeink ellenére ugyan, de tényleg s régi szokás szerint az államtanács helybenhagyását kellett megnyernie, hol pedig az övé volt a legnyomatékosabb szó. Most tehát, hosszú tétlensége tudalmában, valahára cselekvésre határozta el magát, s terveit, szándokait a következő levelében adta tudomására József főherczeg s nádornak. Ezen okirat sokkal fontosabb , beltörténelmünkre sokkal nagyobb világot vető, mintsem azt itt egész terjedelmében nem kellene közlenünk. „Bátorkodom császári főherczegségednek utolsó beszélgetésünk eredményeit a következő aphorismákban előterjeszteni : i