Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hetedik könyv: A nemzeti átalakulást közvetlen megelőzött időszak eseményei

Első fejezet. Pártharczolc az 1847-ki országgyüle's előtt. 177 kedveitető magaviselete, a haza s nemzet iránt sok ízben tanúsított rokonszenve s ragaszkodása miatt, első ifjúságától fogva kedvencze volt a nemzetnek. És most a rokonszenv s közbizodalom, tettre képes fiatal ereje iránt azon reményt ébresztette a nemzetben, hogy a hosszú, nehéz küzdelem után, az ő közremunkálása, vezérlete által valahára szerencsésen végbemenend a reform, az átalakulás nagy munkája. István főherczeg személyében több oly tulajdonság létezett, mely e reményt teljesen igazolni látszék. O, ki e hon levegőjét szívta be először, ki e hon nyelvét gyermekkorától fogva, melyben Alcsuton a szegény földnép s gazdatisztek fiai valának játszótársai, tökéletesen beszélte; kit e honhoz egy atya s anya sírja s ifjúságának kedves emlékei kötének, szerette e hazát; s ő magát, szíve vonzalmánál fogva, inkább e haza fiának s polgárának, mint a fiatalságában ritkán látott uralkodó ház tagjának, szerette tekinteni s másoktól is tekintetni. A jó szándék s akarat tehát, hazájának magas állásában hasznosan szolgálni, azt boldogítani, benne nem hiányzott. Egy iratában, melylyel atyja hamvainak eltakarítása után a kir. tábla részvéttanúsító levelére válaszolt, maga is ekként nyilatkozott: „Reánk maradt dicső feladásúl, tovább építeni azon művön, mely körűi ő fáradozott; s hiszem, ha annyi erővel áld meg a gondviselés, mennyi buzgó akarat él bennem megelégedéssel fog felettünk lengeni a Boldogúltnak szelleme." A népszerűség szeretete, mely után hazájában vágyódott, melyet, mióta ifjú korra érve, nyilvánosan s a társalgási körökben, ünnepélyeken, vigalmakon, megjelenni szokott, fesztelen, minden rátartástól, gőgtől ment, nyájas, barátságos magaviselete által keresni —, hol pedig tettre volt szükség, erély s buzgalom által — mint például a pesti vizár alkalmával — kiérdemleni ügyekezett, korán tettre vágyó kedélyt, becsérzetet tanúsított jellemében. A hazábani neveltetése, mely neki alkalmat nyújtott a nemzet Horváth M., 25 év Magyarország tőrt.-bői. III. 12