Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
166 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. A szabadelvű ellenzék ezen egy esetben még a kormánytól, mint a törvényhozás másik felétől, reménylett segedelmet. Nem hihette, hogy ily igazságtalan, az országra s közbékére veszélyes törvény sanctiót nyerhessen, s bizton várta, mikép a törvény lényegesb pontjaiban kijavítva fog visszaküldetni az országgyűlésre. De e remény is meghiúsult. A kormány nem akarta cserben hagyni a pái'tot, melyre egyebekben, mint szövetségesére, támaszkodott. A javítások, melyekkel a törvény Bécsből leküldetett, igen csekélyek, lényegtelenek voltak. Talán még legjelentékenyebbnek mondható azon változtatás, mely szerint a jobbágyok a kezeiken lévő fölösleg földeket nem hét, hanem tizenkét év múlva köteleztessenek általadni. Szomorú igazságszolgáltatás, mely a jobbágy megfosztását meg nem gátolja, hanem csak még egy pár évvel továbbra halasztatja! Es ekként, az ellenzék méltó fájdalmára, szentesítést nyert az úrbér, ezen országgyűlésnek egyetlen tényleges eredménye. Egészben véve e törvényt, s tekintve azt, hogy azon némi csekély szellemi s még csekélyebb anyagi engedmények mellett, miket az a jobbágynak szolgálatai s tartozásai egynémely részeire nézve nyújtott, őt általában jobb állapotba nem helyezte; sőt különben is szűk mértékben szabott földeit az elébbi mennyiségnél kevesebbre szállítván, ' teherhordási erejét, vagyonosságát sok helytt tetemesen csökkentette, — nem kételkedünk azt egyátaljában rosznak s a közálladalomra nézve is veszélyesnek bélyegezni. Az úrbér rendezése előtt is, igaz, szomorú, elnyomott vala Erdélyben a jobbágy osztály állapota, s mit legsajnosabbnak kell tekinteni, a földes úr leleményes önkényétől függött sorsa. De, részint mivel e régi nyomort tűrni megszokta, részint mivel a sokáig el nem maradható úrbértől várta annak enyhitését: csendesen, békével viselte az igát. Az újítás azonban, mely e reményeit meghiúsítá, sőt a nyert csekély engedmények mellett, földjei egy részétől megfosztá,
