Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

8 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. melynek tagjai magokat honi gyártmányok viselésére s használatára kötelezték. Ilyen volt például a Tolna, Veszprém, Zala s Komárom megyei, ilyen a Szabadka városi stb. védegylet. De országossá, átalánossá az eszme csak azóta lett, mióta Szentkirályi Móricz, Pest követe, az országgyűlésen kimondta, hogy védvámok hiányában saját küszöbeink előtt kell felállítani a sorompókat; s mióta Kossuth s mások izgatásainak következtében, az országos védegylet megalakult, és az alsó ház rendéi azt, határozatuk által helyeselvén, pártolásuk alá fogadták. Midőn aztán az országgyűlés eloszlott, s a nemzet az annyi munka s viták után megalkotott kevés törvényt a királyi előadásokkal egybehasonlítván, az országgyűlési eljárás sűkeretlenségéről meggyőződött s látta, hogy ezen úton alig lehet reménye, hő kivánatainak valósultát a közel jövőben szemlélhetni: mind azok, kik haladni óhajtottak, az egyesületi térre vetették magukat, s tagjaivá lettek a védegyletnek. A védegylet lőn a tér, melyen a nemzet nagy részének elégedetlensége a hazai reformügy menetével nyilvánult; ez lőn a kapocs a külön osztályok egyesülésére; ez lőn fő eszközévé s rugonyává a reformtörekvéseknek. Az egylet körüli mozgalmak oly élénkek s általánosak lőnek az országban, hogy azt eredménytelen tüntetésnek szintoly formán nem lehetett tekinteni, mint nem maradt sükeretlen hajdan Éjszak-Amerika lakosainak hasonló elhatározása, mely most a magyar reformpártnak példányául szolgált. A védegyletet még a mérsékeltebb kedélyek is üdvösnek látták s terjesztették; maga Deák Ferencz, a minden párttól egyaránt tisztelt, épen nem tiílzó, nem heveskedő bölcs hazafi is buzgóan csatlakozott hozzá, s egyebek közt Szent-Gróton egy fiók egyesületet alakított. A beszéd, melyet az alakító gyűlés alkalmával mondott, utóbb az ellene intézett megtámadások által nagy nevezetességet nyervén, méltó, hogy belőle némi töredékeket közöljünk. -Hátramaradásunk okát az ipar és szorgalomban, úgymond,