Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

152 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. neveljék. De ezek kevesebben voltak, mintsem hogy képesek voltak volna magok után ragadni az önző vagy elfogult, lomha nagy tömeget. Az utolsó években Magyarországnak, bár szinte csak lassú, mert sokfélekép akadályozott haladása, a nemzeti rokonságnál fogva is mind többeket megtérített ugyan; de ezek száma a mozdulni, privilégiumaiktól megválni nem akaróké arányában még mindig csekélynek mondható. A két ország közt nagy különbséget tett az, hogy Magyarországon a magas arisztokratia, bár többsége még itt sem csatlakozott a szabadelvű zászlóhoz, de már legalább pártot alkotott, mely a haladás, a reform mellőzhetlen szükségét tagadni nem merte; sőt legújabban maga is reformot, a szabadelvűekétől módban s irányban ugyan különbözőt, de mégis tényleges, a privilégiumok s előjogok áldozatával járó reformot tűzött ki programmja élére: de Erdélyben tulajdonkép ily conservativ, vagy, mint magokat nevezni szerették, mérsékelt, fontolva haladó párt sem létezett. A többség ott csak előjogait, privilégiumait bálványozta; elvről mit sem tudott, mit sem aggódott. A másik nagy különbség a két haza közt abban állott, hogy míg Magyarországban a felvilágosodott közép birtokosok nagyobb része a haladás, a reform zászlója alatt önzetlen megtagadással küzdött: Erdélyben e közép nemesség többsége is egy hajóban úszott a fő arisztokratia többségével. A privilégiumokat áldozatúl kivánó reformtól való félelem általában tétlen indolentiába sülyesztette, kevesek kivételével, még a vármegyéket is. E tétlenség oly nagy volt, hogy némely megye évente is alig adta életének némi jelét. Míg Magyarországon a megyék, közgyűléseiken az ország legfőbb érdekeit oly hévvel vitatták meg: Erdélyben több megye találtatott, mely egész éven át nem tartott közgyűlést; s ily esetek még az 1843-ki országgyűlés után sem voltak gyérek, bár annak eseményei eléggé képesek lehettek volna fölébreszteni az alkotmányos nemzeti szel-