Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
150 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. miatt még tekintélytelenebb, nemzet vagy inkább nemzetek — mert mint tudjuk, Erdélyben három törvényes nemzetiség létezett — még sokkal kevesebb erélyt és erőt valának képesek kifejteni a bécsi absolut irányok ellen, mint a magyar. Minek következtében a bécsi kormány, gyakran az alkotmány s létező törvények ellenére is, reáerőszakolta a maga akaratát s irányát a tartományra. A század elejétől kezdve alig volt országgyűlés, melyen Erdélynek egy vagy más alkotmányos joga meg nem csorbíttatott, gyöngíttetett, vagy végkép el nem törűltetett volna. A diéták arra látszanak rendeltetve lenni, hogy az alkotmányos életet mind szűkebb korlátok közé szorítsák; az önálló, független kormányzatot a bécsi kényuralomnak mind nagyobb mértékben alája rendeljék; s így az alkotmányosságnak némi árnyékát fentartván, az absolutismust törvényeik által mindinkább megalapítsák. E czélt ott annál könnyebb volt elérni a bécsi kormánynak, minthogy neki az országgyűlés szerkezete s elemei tág befolyást engedtek, s azok ennek hatása alatt lassanként oly változást szenvedének, hogy a kormány az országgyűlésen résztvevő királyi hivatalnokok nagy száma s a szász nemzet sympathiái következtében, a többséggel jobbára kénye szerint rendelkezhetett. Ha pedig néha megtörtént, hogy az alkotmány veszedelme erélyesebb ellenzésre költötte fel a nemzetet, mintsem a kormánynak tetszett: akkor ez, a körűiményekkel megalkuvás, az alkotmányos jogok kímélete helyett, az országgyűlést rögtön, némely esetben, mint 1835-ben látók, minden törvény megalkotása nélkül is feloszlatta. Es azután, hogy a rendeket máskor akaratának elfogadására hajlandóbbakká tegye, a törvények ellenére, önkényesen felfüggeszté az alkotmányt, vagy számos éveken át nem tartott országgyűlést, mintegy értésökre akarván adni: hogy az alkotmánynak azon romjait is, melyeknek még birtokában vannak, puszta kegyelemből hagyja meg nekik. A kormány pedig, mely ekként az országgyűlés határozataira túlsúlyú befolyással birt, a