Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Kormánykisérletek a nemzeti irány elfojtásár;i. 71) nes befolyása az illyr mozgalomra; ennek eredménye ló'n 1837-1839. azon politikai irány, melyet azóta Horvátországban észlelünk. Horvátország, századok óta a magyar korona ótalma alatt létezvén, semmi nyomást, semmi méltatlanságot nem szenvedett az anyaországtól. A horvátok, részt vévén a magyar törvényhozásban, a magyar alkotmány minden jótéteményeit megszorítás nélkül élvezték. Sőt, mi példa nélkül áll a történelemben, e tartomány némi előnynyel birt az anyaország felett: a magyar törvényhozás századokon keresztül többféle kiváltság éldeletében hagyta Horvátországot. A közadóhoz Horvátország aránylag mindig csak félannyival járula, mint Magyarország. Részvételén kivűl a magyar törvényhozásban, még külön tartományi gyűléssel s az anyaország irányában egynémi municipális jogokkal is birt. Es e szerint sem magán, sem közéletében semmi oka nem volt azon kiváló ellenséges indulatra, gyűlöletre Magyarország irányában, melyet mégis annyi tüntetéssel nyilvánított. Még az illyr pártiaknak fentebb említett elszakadási vágyaikból sem lehet csupán megfejteni, miként történhetett, hogy ők egyedül a magyarok s nem egyszersmind Ausztria s annak dynasztiája ellen is viseltettek oly heves gyűlölettel; holott egy perczig sem kételkedhettek, hogy ily féle elszakadást a monarchiától az udvar még kevésbbé hajlandó tűrni mint Magyarország. A déli szláv birodalom megalkothatásának szükséges feltétele volt volna az osztrák monarchia felbomlása, míg Magyarország az által csak egy, lételére ugyan felette hasznos, de lényegesen nem szükséges tartományát vesztette volna el. Ha tehát egyedül a nemzetiség s a déli szláv birodalom eszméjét fontoljuk e viszonyok tekintetében: meg kell győződnünk, hogy az illyreknek, valamint sokkal nagyobb akadályokat láthattak emelkedni vágyaik valósúlhatása ellen a bécsi kormány, mint a magyar nemzet részéről: ngy amaz ellen még több okuk volt volna a gyűlöletre. És ezen érv annál czáfolhatatlanabb, minthogy, ha voltak polgári életökben tényleges sérel-