Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
Második fejezet. Kormánykise'rletek a nemzeti irány elfojtására. 69 ság és dicsőség ábrándképeit tömjényző füsttől, beringatva i837-i839. a jövendő szláv nagyság büszke álmaiba, tanítóik s papjaik ösztönzésére, egy pánszláv érzelmű csapattá fejlettek, melyből aztán a jogos magyar nemzeti érdekeknek számos, tüzesnél tüzesebb ellenei keltek ki. Iskoláikban, tanítóik Vezetéke alatt társulatokat képeztek, melyeknek látszatos czéljául a szláv nyelv és irodalom mívelését, s e mellett a pánszláv eszmék — s egyszersmind a magyarság, mint azok gátja, elleni gyűlölet terjesztését tűzték vala ki. A pánszláv eszmék s a magyarság elleni dühös gyűlölet szelleme lengi át első költészeti kísérleteiket, melyek néhányai, mint a Gitrenka és Nitra, nyomtatva is megjelentek. A magyarok előtt, kik közöl a szláv nyelvet kevesen tudták, a cseh szójárást pedig, melyen e dolgozatok Írattak, még ezek sem értették, e törekvések sokáig titokban maradtak; mert ama pánszláv szelleműek egy ideig gondosan rejtegették törekvéseiknek honellenes irányát. Czégérűl holmi ártatlan homiletikai s más irodalmi gyakorlatokat függesztettek ki társulataik homlokára. Még a panszlavismus fogalmát is akként ügyekeztek meghatározni, hogy az nem egyéb a szláv fajok irodalmi egyesülésénél. „Unió in litteratura inter omnes slavos" — úgymond Herkel egy már 1826-ban Budán megjelent szláv nyelvtanában. A figyelmet ennél fogva e mozgalmak sokáig nem vonták magokra. Kollár, ki a 'magyarországi tótok közt „Sláwy dcérájának" megjelenése óta elismert vezére volt a panszlavismusnak, már 1837-ben adott ki ugyan egy röpiratot, mely felnyithatta volna a magyarok szemeit; de, daczára német nyelvének, még ez is kevesektől méltányoltatott kellőképen. E munka czímét: „A szlávok külön törzsei és szójárásai között való irodalmi viszonyosságról" *) — kézzel foghatólag meghazudtolja a tartalom; mert azt némileg a panszlavismus pro*) „Ueber die literarische Wechselseitigkeit zwischen den verschiedenen Stárumen und Mundarten der Slaven."
