Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Második fejezet. Korniánykisérletek a nemzeti irány elfojtására. 41 követek által az oldalaik mellett lévő ifjaknak azt megtil- is36. tattá. A feliratot ennél fogva csak százkét ifjú jegyzetté alá s küldötte el titkon Wesselényinek. Ennek lelkesítő válaszát az ifjúság Zala megye levéltárába kivánta örök emlékűi letétetni; de mivel a megye, főispánjának tiltako­zása következtében, azt el nem fogadta, Kölcsey által va­lamely református egyház levéltárában tétette le. Ugyanazon időben a Wesselényihez intézett felirattal, az erdélyi ország­gyűlési ifjúsághoz is irt az egyesület egy felszólítást, hogy Bocskay, Bethlen Gábor és II. Rákóczy Ferencz példái sze­rint szent kötelességöknek tartsák a szabadság elveinek terjesztését. Midőn az erdélyi diéta Bécsbe követeket kül­dött, az ifjak egyesülete fáklyás zenével s üdvezlő beszéd­del fogadta a Pozsonyba érkezett küldöttséget. Sokkal je­lentékenyebb s egyenesen a kormány ellen intézett tüntetés volt még az ifjúsági egyesület részéről az, hogy midőn Kölcsey, a fentebb elbeszélt fondorlatok következtében, követségéről lemondott, nyilvános gyászviselésre hívta fel a maga tagjait, kiknek példáját aztán majdnem az egész pozsonyi ifjúság követte. Említők, miképen az ellenzéki követek igen hevesen keltek ki a kormány ellen, midőn ez, az országgyűlés vé­gén, a köznevelés , tárgyában intézett feliratra mellőzőleg válaszolt. Az ifjúság több tagjaitól, koruk lángérzelmei sze­rint, ekkoron még hevesebb kikeléseket lehete hallani a kormány ellen; s pedig oly nyíltan és kimélet nélkül, hogy Ragályi, ki ekkor már határozottan a kormánypárthoz haj­lott vala, többször mondaná, miképen ily beszédek vesztő­helyre vezethetnek. Ezen ingerültség utoljára még egyszer tört ki az ifjúság forró kebeléből, midőn annak egy része az országgyűlésről hazatérő Wesselényit Pesten fáklyás zenével üdvezlé. A beszéd, melyet Lovassy László ez al­kalommal mondott, nem kevesbbé elragadta szónoklati szép­sége, mint megdöbbentette merészsége által a hallgató kö­zönséget.

Next

/
Thumbnails
Contents