Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

36 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormányévei. oly érdemeket nem mutathatott fel a haza iránt, melyekkel előléptetését a nagy fontosságú hivatalra indokolni lehetett volna. Kineveztetése sokaktól a nádor művének tartatott, de hibásan: a nádor tudtával és megegyeztével történt az ugyan; de oly kevéssé tulajdonítható az József fó'herczeg kezdeményezésének vagy különösebb pártfogásának, hogy a kitűnőbb tehetségekre ily magas polczon méltán sokat tartó nádor nem kételkedett több ízben némi finom gúnynyal is illetni e kinevezést. De még azok is, kik e főhivatal betöltésében a nádor befolyását vélték látni, bár megelégedéssel gondoltak arra, hogy az alkotmányos érzelmű főherczeg a maga nádori befolyását a bécsi kabinetben ezentúl sükeresebben érvényesítheti, eleitől fogva némi aggodalommal vették e kinevezés hírét: attól tártának, hogy egy részről talán maga a nádor is szorosabban egyesülőnél a kabinet politikájával, mint Ferencz császár alatt tapasztaltatott, ki őt, köztudomás szerint, nem igen szíveié; s hogy más részről azon önállástalanság, azon kegyvadászó s nagyon is udvarias hajlamok, melyekkel magának Pálffy a nádor kegyét s pártfogását csekély tehetségei daczára is biztosítani tigyekezett, a bécsi hatalomviselőknek is rendelkezésére fognak állni; minél fogva az új kanczellár a reactionak veszedelmes eszközévé, s az átalakulásért, kifejlődésért sóvárgó hazának nagy ártalmára válhatik. Es bizonyára, egyénisége nem is nyújtott ilyféle aggodalom ellen biztosítást. A lefolyt országgyűlésen, a nélkül hogy akár tudomány, akár szónoklat, akár más valamely tehetség jelét adta volna, csak az által tűntette ki magát, hogy mindig a legtúlzóbb udvari s legconservativebb aristokratiai vélemény mellett szavazott. Az 1830-diki s az utolsó országgyűlésen ő volt a leggőgösebb, legridegebb „aulicus", s e miatt az ifjúságtól leggyűlöltebb főrendű. Még maga gróf Cziráky Antal, országbíró, is több ízben kénytelennek látá magát előadásainak czáfolatára kelni, nehogy a magas állású hivatalnok hazah'atlan nyilatkozatai az egész