Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Ötödik könyv: Reformi s nemzetiségi harczok 1840--1843 között

Első fejezet. A mozgalom új tényezői. 213 egyszerűbb s őszintébb költőnk nincs Petőfinél. O minden i&to. érzelmet tárgyilagosan rajzol, s életviszonyaiban és alkalomszerű körülményeiben testesíti meg azt; minden érzelmét mintegy jelenetté, cselekvénynyé alakítja szemünk előtt; életviszonyaiból, környezetéből, sorsából látjuk fakadni dalait, melyeknek egyszerű, minden piperétől s keresettségtől ment nyelve is mindig igaz, hű kifejezése a keblét eltöltő érzelemnek. E tárgyilagosságban, a népélet e hű megtestesítésében, minél fogva dalai a nemzet szellemét tükrözik vissza s mintegy szülőföldéből csíráznak fel, fekszik Petőfi költeményeinek varázsa; ez tette őt, a korán elhunytat oly hamar a nemzet kedvenczévé, koszorúját örök zölddé. De már nem egyedül a lyrában és hőskölteményben hozott classikai műveket szépirodalmunk : a kötetlen beszédű költészetben, a regényben és beszélyben is maradandó becsű művekkel gyarapodék az e korszak alatt. Irodalmunkat e nemben Jósika Miklós, Eötvös József és Kemény Zsigmond képviselték első rangban. Az Ítészét s irodalomtörténet hivatása széptani szempontból megítélni belbecsöket: minket azok csak annyiban érdekelnek, a mennyiben a közéletre hatást gyakoroltak. S e tekintet^ ben mind a háromnak nagy az érdeme. Jósika, miként úttörője, meghonosítója volt nálunk Josi^M a tulajdonképeni regényirodalomnak, ugy hatása is nagy volt a nemzetre; nemcsak mivel ritka termékenységű elméjének szüleményei, a nemzet minden osztályaiban elterjedvén, a magyar olvasó közönséget tetemesen növelték, hanem regényeinek tárgyai s iránya által is. Regényeinek tárgyait jobbára a nemzet múltjából választván, azok hatása oly nemű lőn, mint Kisfaludy Sándor regéié s Károly drámáié: menten gyarapodó olvasó közönségében nem szűnt meg ápolni a nemzetiség érzelmeit, emelni, fejleszteni, nemesíteni a nemzeti szellemet. Feszült érdekkel olvasott történelmi regényeinek, „Abafynak", „Zólyominak", „Az utolsó Báthorynak", „A Cseheknek Magyarországban" stb. stb., e