Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 175 hajlandók lettek volna túladni a felekezetesség szellemén. E többség, véleményében hajthatatlan, mindannyiszor tagadó választ adott a rendek sürgetéseire; míg ezek .végre, látván, hogy ezen országgyűlésen, melynek bezárása már ajtó előtt áll, czélra nem juthatnak, a kérdést ezúttal egészen letették. Több szerencsével vívtak a rendek a másik kérdésben, mely a lelkiösmeret szabadságát általában s a vallási felekezetek egymás iránti viszonyainak kölcsönösségét illette. E kérdésben azt a törvényjavaslatot vették fel újra a rendek, melyet a múlt országgyűlés alatt, a főrendek makacs ellenzése következtében, föl nem terjeszthetvén, akkoron hosszú viták után letenni kényszeríttettek; s így beteljesedett Beőthynek azon alkalommal mondott jóslata, hogy, „nem halt meg a leányzó, hanem csak alszik." A főrendek most ebben is engedékenyebbek lőnek, mint 1834-ben, mi leginkább a papi párttól független, elfogultságtól ment, valódi státusférfiúi tapintattal biró Dessewífy Aurél hatásának köszönhető. Midőn a főpapok, s velők együtt négy vagy öt világi úr, mindig csak dogmákból, elavúlt törvényekből s tartományi határozatokból merítették a magok érveit; midőn a létező törvénynek egyes szavait, a szövegből kikapva , az egésznek szelleme ellenére idézgették; és a jog, méltány és kölcsönösség igényeit egyházuk dogmáira nézve sérelmeseknek állították : Dessewffy e kicsinyes eljáráson magasan felülemelkedve, vívott a kölcsönösség elvei mellett, bár nem osztozott is egyébiránt mindenben az alsó ház szabadelvűbb nézeteiben. „Mikor az egyház és annak tulajdon hívei közti viszonyokról van szó, — ugy~ mond egy jeles beszédében •— minden kétségen kivííl a dogma a vezérelv; de midőn különböző vallásos felekezetek érdekei jó'nek összeütközésbe: akkor, ha az egyik vagy a másik dogmát választaná vezérelvűi a törvényhozás, szükségkép igazságtalannak kellene lennie, mert mindenkor csak az egyiknek tehetne eleget. Az ilyen esetekben tehát nincs