Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

172 Negyetlik könyv. V. Ferdinánd első kormányévei. mány a törvénysértőt útba igazíthatja; de ily esetben, hol a sérelmi kérdésnek akármiként] megfejtése nem sikert, hanem csupán új és legyőzhetlen nehézségeket igér, teljességgel nem tanácsos. Nem lehet felejteni, hogy ez európai kérdés, s hogy itt nem csak egy vagy más hazai törvények értelméről, hanem általában a különböző hatalmak korlátairól van szó, és hogy ha mi törvényeink mezején harezolunk, az egyház magát autonómiája körébe vonja vissza, s hogy mi ezen perben közte és köztünk birói szerepet sikeresen nem játszhatunk. Nem a sérelmi kérdést kell tehát itt vitatnunk, hanem valami czélirányos lépés által a fenyegető viszályokat megelőznünk ... Azt kívánnám tehát csak országosan kimondatni, miszerint óhajtani kellett volna, hogy az, a mi a nagyváradi püspök részéről történt, ne történjék. Jövendőre pedig abba a helyzetbe akarnám tenni a végrehajtó hatalmat, egy országos nyilvánítás által, hogy a czélba vett eljárást közigazgatási úton eszközölhesse. . . . Megnyílnék igy az út a kormány előtt a dolgot közmegelégedésre elintézni; ha e részben alkudozásoknak kellene előre menni az egyház fejével, azok is lényegesen könynyíttetnének. Azon számtalan nehézségek pedig, melyek különben, akár ismerjük a dolgot sérelemnek, akár tagadjuk annak sérelmes voltát, bizonyosan bekövetkezendnek, teljesen el lennének hárítva." Végre azon meggyőződését nyilvánítá, hogy nagyobb és kényesebb collisio alig létezhetik, mint a mely ezen kérdésnek elhibázott eldöntése által az országot és HZ országgyűlést fenyegeti. A conservativ párt vezérének ezen okoskodását, melyre a főrendi többség a fentebb említett üzenetet alapította, mély kormányférfiúi belátás vezette. Azon anomal helyzetben, melyet az egyház, a melynek csak a lelkiösmeretekre kellene hatalmát alapítani, az államban rendeltetése ellenére foglal el, s mely szerint ebben, az erkölcsi hatalom mellett, ennek kárára politikai hatalommal is fel van ruházva, alig lehet valami veszélyesebb a státusra , mint ha a polgári