Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)
Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben
Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 159 gyalás alá került, a főrendi ellenzék mindent elkövetett, hogy a záradéknak e végromját megmentse, s a többséget a felirat elfogadására s felterjesztésére hajlítsa. De ez semmit sem kételkedék már, hogy az oly gyönge lábon álló ügy megdöntésére még csak egy lépés kívántatik a kormány részéről: engedni tehát most sem valának hajlandók. E lépés nem sokára meg is történt. A nádor a tapasztalt nehézségek után sem szűnt meg Bécsben közbenjárni az amnestiáért. Erélyesen pártolák őt ebben Majláth országbíró, Dessewffy Aurél és Jósika Samu is. Dessewffytől sarkalva végre Metternich is hajólt Wesselényi és Lovassymegkegyelmezésére; de Kossuth amnestiáját Czirákyval és Somsichcsal együtt ő is ellenzé. A kormány azonban, mielőtt ezt hivatalosan tudatná, biztos akart lenni a maga czélja iránt. Hogy tehát a rendeket a szólásszabadság ügyében megnyugtassa , s ekkép eddigi makacs ellenzésöket megszűntesse, márcz. 24-én egy leiratot intézett az országgyűléshez, melylyel a király, a hosszú vitatásokba mintegy közbeszólva, a felírást megelőzte, s a szólás törvényes szabadságának sértetlen fentartását igérte. Megismerte a király azt is, hogy a szólásszabadságot az ősi alkotmány is biztosítja; nem különben, hogy azt, ki a törvényszabta korlátokon túllép, a törvény rendes útján kell feleletre vonni; a birói hatalom törvényes függetlenségét pedig ugy felülről mint alúlról kérdés alá sem lehet venni. A főherczeg-nádor e leiratot vévén azonnal magához hívatá Deák Ferenczet, s érzékenyen előadván neki a maga országos szolgálatait hosszú nyilvános pályáján, buzgón kéré őt, bírná arra a rendeket, hogy a még fenálló záradéktól is elállva, feltétel nélkül terjesztenék fel a bevégzett tárgyakat. Tudatá vele egyszersmind, hogy a kormány kész szabadon bocsátani a foglyok közöl Wesselényit és Lovassyt, Kossuthra nézve azonban fentartani kívánja az ítéletet. Deák azonban válaszolá, hogy az ellenzék csak ő fensége azon biztatására bocsátkozott az újonczok tárgyalásába, hogy a foglyok kivétel nélkül szabadon bocsát-