Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

154 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első kormáuyévei. által helyreállíttatni; vagy győzni a kényuralmi rendszernek, — minek következéseit egyelőre kiszámítani nem lehetett. A rendek ennél fogva állhatatosan sürgették az orvoslatot követelő felirat felküldését. De a főrendek megátalkodása sem volt csekélyebb ; s a vita mindinkább enyésző reménynyel folyt az ellenzék, mondhatni, a nemzet részéről, miután a magában csekély számú conservativ párttal az egész nemzet közvéleménye s óhajtása állott szemben. Az ügy ezen állásában nehogy az országgyűlés czélja végkép meghiúsuljon, a főherczeg nádor mindenkép ügyekezett a két tábla közti ellentétet kiegyenlíteni. Első lépésül kísérletet kivánt tétetni a főrendi tábla által az iránt, vájjon nem volnának-e a rendek arra bírhatók, hogy a foglyok megkegyelmezése és szabadon bocsátása iránt egyszerű kérelmi feliratot terjeszszenek fel Ő felségéhez? A kisérletet Majláth országbíró, Dessewffy Aurél és Jósika Samu conservativ párti vezérek is melegen pártolták; minek következtében a főrendek egy üzenetükben kijelentették: miképen készek megegyezni abban, hogy az országgyűlés, felhagyván a sérelem panaszlásával s a szólásszabadsági elvek vitatásával, a szenvedők, foglyok és bepereltek mellett kéró'leg szólaljon fel. „Es a legbuzgóbb részvétnek meleg érzése, a barátság és szeretet édes kötelességei hatalmas ösztönül szolgáltak a rendeknek is arra, — úgymond szép követjelentésében Deák Ferencz, — hogy a szenvedők sorsát enyhíteni, az elveszett szabadságot nekik visszaszerezni, s őket a hazának visszaadni minden úton ügyekezzenek. De egy szentebb és nagyobb kötelesség állott előttök, melynek hatalmas szavánál minden egyéb érzelmeiknek el kellett némúlni, s ez a kötelesség a haza iránti kötelesség volt . . . Egyes polgárok sorsának enyhítésére a nemzet jussait oda nem adhatták; s a polgári szabadság sérelmeit elhallgatni véteknek tartották még akkor is, midőn annak fentartásához a reménynek utolsó szikrája