Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

Harmadik fejezet. Kibékülés az 1839/40-ki országgyűlésen. 121 reformirány, mely a nemzet mind nagyobb tömegére áttér- tS39. jedt, neki sem volt, mint többeknek, kik hajdan az ellenzék soraiban álltak, mindenben ínye szerint; hazafisága azonban mégis szilárdabb, gondolkodásmódja józanabb maradt, mintsem hogy a fő kormányhivatal mellett is nem óhajtotta volna nemzete haladását a mérsékelt reformokban. E tekintetben Dessewffy Auréllal és Apponyi Györgygyei teljesen egyetértvén, egyénisége igen alkalmassá lett, a jelen gyűlésen kapcsúl szolgálni a kormány s a conservativ párt között. De mivel kitűnőbb szónoki tehetséggel nem birt, bár a vitatásban gyakran részt vett, szerepe az országos ülésekben nem látszék oly fontosnak, minő az ügyek folyama s vég eldöntése tekintetében, valóban volt. Dicséretére válik, hogy a napi sajtó az ő felügyelete alatt, s egyenesen az ő» hatása következtében, vált némileg szabadabbá. A conservativ párt ekként, már nem egyedül a kormányhatalom uszályát képezvén, hanem határozott elvekből indulván ki, melyek a szükséges reformokat, bár mérsékeltebb irányban s terjedelemben, szinte igénylik vala, természetesen igen sokat nyert erkölcsi erejében. Megszűnt lenni, mi eddigelé volt, puszta tagadás, s a kormánynak akarattalan eszköze; és ha még nem lépett is fel maga egy új reformiránynyal, mint pár év múlva történt; ha a radikál reformtörekvések irányában még csak védő helyzetben maradt is: ezekre nézve mindazáltal már csak azért is veszélyessé kezdett válni, mivel szinte elvekre alapította a maga tanait, elvekből ostromolta az ellenzéket. Az ellenzéki főrendeknek lehetetlen volt meg nem Az ellenzéki győződniök, hogy e tömör párt irányában, a magok szám- ^nLknéi. szerinti kisebbsége mellett, még csak annyi előnyt sem sikerűlend kivívniok, mint a múlt országgyűléseken, ha magok is szilárdabbá nem szervezik pártjokat. Említők, hogy ez már az országgyűlés előtt is gyakran tárgya volt a magán társalgási vitatkozásoknak; mondtuk azt is, hogy e pártszervezés akkor, bár közönségesen szükségesnek ismer-