Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 2. kötet (1868)

Negyedik könyv: A kormány ellenhatása a szabadelvű nemzeti irány ellen V. Ferdinánd első kormányéveiben

110 Negyedik könyv. V. Ferdinánd első lcovmányóvei. 1839. óhajt a nemzettel. De viszont azon körülmény, hogy a főispánok Bécsből parancsot vettek, az utasításokban a szólásszabadság kérdésére nézve minden módon a kormánynak szerezni többséget, mi csakugyan több helyt sikerűit is — nagyon kétségessé tette, vájjon őszinte-e ezen óhajtása, vagy csak ideiglen akarja magát engedékenynek színlelni, míg az újonczok kérdésében czélját éri? Vagy ha őszinte is : lesz-e annyi önmegtagadása, hogy a nemzetnek a törvénysértésekért a múltra nézve elégtételt, a jövőre nézve pedig, hasonló lépések ismétlése ellen, czélszerű törvények által biztosítást nyújtson? Az elkerűlhetlenűl bekövetkezendő heves viták nem fogják-e annyira felkorbácsolni a szenvedélyeket, hogy a jó eredmény helyett csak a keserűségeket nevelje, a viszályokat öregbítse az országgyűlés? Mind meg annyi kérdések, melyeknél minden hazafi aggodalommal nézett a jövő elébe. Az ellenzéki Ügy látszék, az ellenzék most szilárdabb kitartást tap.ar,t,arend.ek núsítand, mint bár mikor a múltban. Hiszen oly nemzeti táblájánál. 1 J jogok megmentése forgott szóban, melyekkel együtt, ha a kormány győzne, veszendőbe mennének az alkotmányos szabadság leglényegesb alapjai s a nemzeti fejlődés szükséges feltételei. Mert a hol nyilvánosság, szólásszabadság és birói függetlenség nincs, s magok a törvényszékek is a hatalom szeszélyeinek eszközeivé sülyedtek, ott szabad fejlődésről szó sem lehet többé. Minthogy azonban az ellenzék épen e legfontosabb kérdésekben kisebbségben jött a gyűlésre : győzedelmet csak azon körülmény szerezhetett neki, hogy pártján az erkölcsi erő, az értelmi súly, a szónoki tehetség és lelkesedés túlnyomó vala. A rendek táblájánál jobbára a már ismert, az országban legkitűnőbb, legünnepeltebb egyéniségekkel találkozunk. Vezére a pártDeák nak most is Deák Ferencz, Zala követe volt, ki páratlan mélységű s erejű értelme, magához mindig hű mérséklete, jellemének szintoly rendíthetlen szilárdsága, mint szeplőtlen tisztasága által annyira birta már a közbizodalmat, hogy Ferencz.