Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

78 Első könyv. Bevezetés. százados szenvedései oly búsan, oly szívrendítőleg nyögnek felénk, s melynek vége hő imává emelkedik, az égtől irgalmat, védő kart, áldást könyörögve le nemzetére a jövőben, mert Megbűnhődte már e nép A múltat és jövendőt. Majd ismét felzajongnak hazafiúi érzelmei, és a hazában eláradt tespedés, lelketlenség, erkölcsi sűlyedés észlelésénél „Zrínyi dalában" felsikoltva kérdi: Hol van a hon, melynek Árpád vére Győzelemben csorga szent földére ... ? és búsan válaszolván: Itt van a hon, ah, nem mint a régi, Pusztaságban nyúlnak el vidéki.... lángszavakban korholja a nemzedéket, mely magában el hagyá hamvadni honszerelmét, melynek Nincs magasra vívó szenvedelme, S jégkebelben fásult szívet zár. — Völgyben ül a gyáva kor, s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg ha néha felpillant. r Es szigorú erkölcsbiró szerepét öltve, számon kéri az ősök vívmányait, példáik eredményeit, s a jövő reményeit: Es hol a nép, mely pályát izzadni S izzadás közt hősi bért aratni Osz atyáknak nyomdokin tanúit; S szenvedett bár, s bajról bajra hága, Hervadatlan volt szép ifjúsága: A jelenben múlt s jövő virúlt? Olympig szállnak érzetim, S láng és erő keblemben. — S ha, lyánka, néked Szelíd bánat leng arczodon Könyekben dűlök karjaidra S vigasztalást lelsz ajkamon. 0 lyány, hamvedreden Búsan kél egykor a dal, S majd szárnya fenlengvén, Harmatjából egének Csöppent vigasztalást. — De néked élni kell ó hon! S örökre, mint tavasz, virúlni; — Ah, mert omladékidon Reszketve fognék szétomolni Hazám! hazám!