Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

7(5 Első könyv. Bevezetés. is, melyet Kisfaludy maga is mesterül pengetett, s melynek Kölcsey Ferenczben s Vörösmarty Mihályban első rangú hősei támadtak. Kit nem hatott meg Kisfaludy „Mohácsa", nemzeti nagy létünké nagy temetője, mélabús bánatával? Ki nem lágyult el a „Honvágy" epedő sóvárgásán a távol hon szülő földe felé? S kinek szívében nem hangzának vissza még kedves népdalai olvastában is a nemzetiség s hazafiság bánatos hangjai? Ki nem sóhajt fel a „Rákosi szántóval", midőn a hajdankor letűnt dicsőségét s a mái nemzedék elkorcsúltát zengi? l) S ki nem érzi nőni ragaszkodását hazájához , midőn a bujdosót szülőfölde után epedezni hallja? 2) Vagy kinek nem futja el szégyenpír arczait, midőn a pórlegényt a harmattal párbeszédbe eredve, sülyedt nemzete felett siránkozni olvassa? 3) Kölcsey Midőn Kölcsey Ferencz az irói pályán fellépett, már tüzesen foly vala a nyelvharcz Kazinczy és ellenei között; s talán épen ez indítá őt, ki nagy tetterejénél s tündöklő tehetségei irányánál fogva inkább státusférfiúnak, parlamenti szónoknak született, a mozgalomhoz csatlakoznia, melyről már akkor sejtheté, hogy alapja, feltétele leend a l) Eltűntek ők: Rákos te álsz, Pest-Budáról sok ne'p kijár, Meződön hány embert táplálsz! S alig érti nyelvünket már, Hej de magyart alig látok, Hej! ina holnap a magyar szó S nehe'z szívvel tovább szántok. Ritka mint a fehér holló. Rákos, Rákos! hova lettél? Szép híredből de kiestél! Fáj szívem, fáj, ha ezt látom, S hazám földét sírva száutom. 2) Szülő földem szép határa Meglátlak-e valahára? A hol állok, a hol megyek Mindenkor csak feléd nézek. 3) Harmat, harmat, hol termettél, Bús szívemre miért estél? „Azért estem a felhőből Mert víg napom már nem derííl," Kisded hajlék, hol születtem, Hej, tőled be távol estem, Távol estem, mint a levél, Melyet elkap a forgó szél. Rezgő harmat, te könynyé válsz, Szememben jó forrást találsz, Leszált nekem is szép napom: Szegény magyar! azt siratom.