Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 69 merő újításaival, kik egy időre némi zavart hoztak a nyelvbe s irodalomba; de ezeket magoknak a vezéreknek erélyes ostorcsapásai nemsokára elnémították; s az új iskola elveit s ízlését a nyelvezetben, elébb a Kisfaludy Károly által az „Aurora" zsebkönyvben egyesített fiatal, lelkes irói kör, majd a valahára létre jött magyar akadémia minden salak­tól megtisztítván, tökéletes diadalra vezette. Es míg a nyelvharcz, nagy élénksége által, ekként az egész nemzetiségre ébresztőleg hatott: a nemzetiség, haza­fiság érzete az új iskola kebeléből világra jött művekben is mind több, mind egészségesebb tápot nyert. Nyelvünk, irodalmunk megújulása; kiválólag a költészet mezején ment végbe. Es bár a költészet akkor sem szűnt meg önmagát tekinteni a maga czéljáúl, midőn tárgyait az életből, a po­litikából merítette, mindazáltal erősen visszahatott az életre; sőt néha még eszközül is örömest szolgált politikai czélokra. A művészet mellett egyszersmind a nemzetiség és hazafiság ébresztését s ápolását is czélúl látszék kitűzni magának. Ez egyik leghatározottabb iránya összes költészetünknek; ez jellege nemcsak a drámának és eposznak, hanem még a lyrának és a népköltészetnek is. Bízvást mondhatjuk, hogy nincs európai irodalom, melyben a költészet annyira a nemzetiség és hazafiság köréből választaná tárgyait, me­rítené ihletéseit, s oly elragadó tűzzel dicsőítené a hazafias érzelmeket. Még a szerelmi dalokba is minduntalan becsem­pészi a hazafiság és nemzetiség érzelmeit; s miként legje­lesebb irodalmi történetírónk, Toldy Ferencz, oly helyesen jegyzi meg: a dalnok a szerelem és hazafiság közt osztja meg szívét, s ha néha tán mást látszik is megragadni kép­zelete, ismét a hazára tér vissza, mintha csak azért csa­pongott volna más tárgyakra, hogy új szempontból, új ha­sonlatban emelje ki a hazát és honszerelmet, a szabadságot és nemzetiséget. Erkölcsbirójává lesz a kornak, majd sze­líden emlékeztetve őt kötelességeire, az ember magasabb rendeltetésére; majd ostorozva az elkorcsúlt erkölcsöket, a

Next

/
Thumbnails
Contents