Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 63 egyig — melyekben „a jellemek, érzelmek, az uralkodó indokok, őseinknek egész házi s népi élete, kifejezés, oly igen honias, s maga a nyelv is oly jellemzetes és összeolvadó a magyarság lényegével," — mindjárt megjelenésűk után oly annyira kedvenczeivé lőnek a magyar közönségnek, hogy ez azokat széltében könyv nélkül szavalá s éneidé. Hatásuknak titka nem csak az érzelem lobogó tüzében, s a képzelet élénkségében és rendkívüli változatosságában; nem csak az élénk, erőteljes előadásban, a verselés kellemes könnyűségében, s az általában új, szokatlan nyelv gazdagságában és választékosságában, szóval, a műnek belső becsében; hanem abban is rejlik, hogy azok lényegileg magyarok, hogy a költő ihlettségének egyik fő forrása, múzsájának egyik fő tényezője a nemzetiség. A történelmi reminiscentiák beszövése; a, bár óvatos, vonatkozások a dicső múlt kor után a szomorú jelenre, oly bánatos húrokat érintének a keblekben, hogy hangjokra köny fakadozék a honfi és honleány szemében. Kisfaludy Sándor műveinek fényes sükere, s a némileg kedvezőbbekké változott politikai viszonyok felbátoríták a megfélemlítő rendszer alatt elnémult régibb írókat is, és mellettök az ifjabb nemzedékből új erőket is ösztönzének az irodalom munkásainak sorába állani. Felszólalt újra Virág Benedek, „a hazaszeretet és erény éneklője s a Virág • íMi n »• ic í • í • i -i í ' Benedek. nemzeti lelek tüzes ébresztője , ki, valamint régibb, meg a múlt század végén kiadott költeményeiben, úgy újabb ódái s epistoláiban is, bár kora hanyatló erejével, mind végiglen a valódi érdemet, szabadságot, a nemes munkásság által szerzett jó hírt s nevet dicsőítette, a hiú fényt, lelketlenséget, honfiatlanságot, meghasonlást korbácsolá. Felszólalt Révay Miklós is, nem csak klassikai becsű költeményei- Révayiiikiós. vei; hanem miután, számos irigyei s ellenségei daczára, 1802-ben a pesti egyetemnél a magyar nyelv és irodalom tanári székét, — melytől, mint Toldy mondja, nem ő vett, de melynek ő adott fényt — elfoglalta, halhatatlan nyelv-