Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 55 közlönye. Az Apáczai Csery János óta nyelvünkön alig mívelt philosophiát ezen korban már néhány jeles férfiú képviselte irodalmunkban. Sárvári Pál, debreczeni tanár, és Endró'dy János kegyesrendi pap a század elején philosophiai erkölcstudománynyal ajándékozák meg tudományos irodalmunkat; mely munkák, bár azokat az újabb kor, a még fejletlen műnyelv gyarlóságai s darabosságai miatt, elfeledte , akkoron a legjobb magyar tanmunkák közé tartoztak, s kétségbevonhatlanúl díszére váltak irodalmunknak. Ezeknél terjedtebb körre hatott Fejér György pesti tanár, majd Győr kerületi tanúimányi főigazgató s végre a pesti egyetem könyvtárnoka. Az ő munkái közöl „Anthropologiája", s erre építve „Az ember kimíveltetése", két kötetben és „Az ember kiformáltatása gondolkodó erejére nézve, vagyis a közhasznú Logika", három kötetben, esik e korszakba. Míg Sárvári leginkább Leibnitz, Wolf és Kant német bölcsészek tanait szólaltatá meg nyelvünkön: Fejér „mint öngondolkodó eklektikus tűnik fel a bölcsészeti pályán, s valódi előfutnoka ama, lényegében gyakorlati philosophiának, mely újabb időkben hol „magyar", hol „egyezményes" bölcsészet nevet nyert; mely a tapasztalásból indúlva ki, a bölcsészeti igazságokat az ember minden oldalú kifejlődésére vonatkoztatja, ebbeli hatásuk szerint becsüli, veszi fel complexusába s e gyakorlati czél tekintetéből az előadásban a lehető legnagyobb világosságot követeli. Ehezképest volt is Fejér György ezen munkáinak hatása amaz időben a közönségre, mely azokat érdekkel olvasta, szerette s tanaikat egyedüli helyes bölcsészeinek tartotta" — úgymond Toldy Ferencz. A Fejéréhez hasonló eklektikus irányt követtek még Ruszék József apát, és Imre János egyetemi tanár, mind a kettő világos, erős gondolkodású fő, kik nem puszta átültetői voltak irodalmunkba az idegen tanoknak, hanem önálló meggyőződéssel is tárgyalták az emberi ész legfelsőbb kérdéseit, amaz három, emez két kötetes munkájában. De fődíszei voltak e