Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)
Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok
Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 19 czok diadalmas bevégeztével, mintegy természetes középpontjává ló'n ama reactionarius politikának. Es Metternich, miután ama semleges, tevékenytelen, elnyomó s összeszorító politikát a birodalom mind kül- mind belügyeiben fő kormányelvvé emelte, annak elfogadását s gyakorlatba vételét mind azon államok kormányaitól is követeié, melyekre befolyása kiterjedt. E befolyása pedig akkoron, mióta Ausztria, 1813-ban Napóleon ellen a coalitiohoz csatlakozván, oly döntő hatást kezd vala gyakorolni az eseményekre, rendkívül nagygyá lett az európai államok tanácsában. S így lőn aztán, hogy Metternichnek a bécsi congressuson nagy mértékben sikerűit több más államokkal is elfogadtatni a bécsi kabinet állampolitikáját, s e szerint lényegesen megváltoztatni a czélt, mely miatt e congressus tulajdonkép összegyűlt. E congressusnak, mint tudjuk, az volt volna feladata, hogy a hosszú háború alatt sokfélekép megzavart s összebonyolódott államviszonyokat kiegyenlítse, s egy új és czélszerű, mind a fejedelmekre s mind a népekre nézve igazságos, méltányos államjogot alapítson meg. Metternich befolyása alatt azonban a congressus, felette egyoldalúlag és szertelenül, csak az uralkodók jogait vette szemügyre, csak azokat ügyekezett a legitimitás elvének túlságos alkalmazása által új biztosítékokkal körűibástyázni, s ebbeli buz galmában nemcsak megfeledkezett a népek jogainak s méltányos követeléseinek igazságot szolgáltatni; hanem, ellenkezőleg, a népeket jogtalan, csak engedelmeskedni köteles tömegeknek tekintve, hogy a leigázott forradalom elveinek s eszméinek uralomra jutását örökké lehetetlenné tegye, a népeket egy, a réginél még szigorúbb, kíméletlenebb kényuralom alá törekedett vetni. A fejedelmek, kik a szükség s veszély idején alattvalóikat népszerű, szabad alkotmányok ígéretével ügyekeztek vala fellelkesíteni az élethalál harczra, nyilvánosan nem vonták ugyan vissza adott szavokat; sőt a congressus okmányainak egyikében némi határozatlan kifejezésekkel ismételték is az igéi-etet: de a szükségben 2*
