Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

102 Első könyv. Bevezetés. bizonyítják, még papirpénzben sem képes teljesen leróni. E pénzhiány nagyságát kétségtelenné teszi az, hogy a nép a legszükségesebb élelmi szerek egyikét, a sót, sem képes magának megszerezni kellő mennyiségben: a sófogyasztás 1818-ki nov. kezdetétől a következő évi novemberig az elébbi év fogyasztásával összehasonlítva, tizenkét millió fonttal csökkent az országban; mi, tekintve ezen élelmi czikkely szükséges voltát, csak a nép kezén forgó pénzöszveg csökkentéből származhatik. A tények ilyetén állásában az adónak ezüstre, tehát 5,200,000 vftról 13,000,000 vftra emelése szükségkép azon következményt vonná maga után, hogy vagy az adó maradna nagyobb részben behajthatlan, — mely esetben annak felemeléséből a kincstárra semmi haszon nem áradna; vagy, ha annak behajtása a legszigorúbb módok által eszközöltetnék, s különösen az adózó földnépnek tőkevagyona, barma, gazdászati eszközei stb. koboztatnának el, adózási képessége a jövőre egészen megrontatnék. Az adózók egy része ily módon végkép tönkre jutna; más része ismét annyival kevesebb sót fogyasztana, mennyivel több adót kénytelen fizetni, — mely esetben, azon kivűl, hogy az egészségi állapot, emberekre s barmokra nézve veszélyeztetnék, még a kincstárnak sem lenne reménylett jövedelemszaporodása. A kormányszékek ezeknél fogva tanácsiák a királynak, halasztaná ez ügyet akkorra, midőn az adózó nép fizetési képessége nagyobb leend; idő közben pedig e képességet gyarapítsa a kereskedelem s evvel kapcsolatban álló ipar s termelés növelése által, miként azt az 1802-ki országgyűlés indítványozta volt. Javasolják továbbá a sóár leszállítását, hogy e szükséges élelmi czikk fogyasztása, mind a nép javának, mind a kincstár jövedelmeinek érdekében, szaporodjék. A fogyasztás e növekedése, mi az ^árleszállítás következtében épen a legszegényebb sorsú adózók osztályában történnék legnagyobb mértékben, nem lehet közönyös dolog a kormányra nézve; a bányák kimeríthetlen- gazdagsága mellett pedig semmi