Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 1. kötet (1868)

Első könyv: Bevezetés. Az 1825-ki országgyülés előtti viszonyok

Az 1825-ki országgyűlés előtti viszonyok. 93 végett küldettek ki, az udvart még inkább megerősítek e száiulokában: ama hevesebb ellenzéki jeleneteket tígy ábrázolván előadásaikban, mint merő személyes viszályokat, melyeknek komolyabb következményeitől nincs mit tartania. Az udvar örömest elhitte, hogy szándokai végrehajtásában a megyék 'többségénél nem találand hevesebb ellenzésre; a néhány megyében netalán kitörendő ellenzék pedig a kényuralom érdekében még inkább kívánatosnak, mint ártalmasnak látszék; mert alkalmat vala nyújtandó erélyes rendszabályok és szigor kifejtésére s a közvélemény megfélénkítésére. Ferencz tehát, német miniszterei tanácsára, elhatározta magát, ujonczszedést és adófelemelést önkénye- // sen, egyedül udvari parancs által rendelni el az országban. y Már 1820-ban, mindjárt a nápolyi forradalom kitörte . önkéntes következtében tartott troppaui congressus után, •— mely a szeaésű forradalmi szellem erélyes elfojtását határozta — mind a két tárgyban élénk jegyzékek váltattak a császári kabinet s a magyar udvari kanczellária között. Az udvar előleg csak az ujonczszedést kívánta megrendelni, a nápolyi ügyekbe teendő beavatkozása miatt hadait szaporítani szándékozván. Hogy a magyar ezredeket hadi lábra lehessen állítani, az udvari hadi tanács harminczöt ezer újonczban mutatá ki a szükségletet: a király tehát ennyi újonczot kivánt a magyar kanczellária által kivettetni az országra. ^A fentebb idézett emlékiratból láttuk, hogy^e^/kauczellária, tiszte szerint, több ízben tett vala előterjesztéseket a német minisztérium tanácsára határozatba ment törvénytelen rendeletek ellen, melyek azonban mindamellett is foganatba vétettek. Előterjesztéseinek e sükeretlensége mindazáltal nem bátortalanítá el e kormányszéket, még utóbb is minden hasonló alkalommal hallatnia az alkotmány igényeit fejedelme előtt. Most e hazafiúi kötelesség teljesítését annál mulaszthatlanabbnak tekinté, minthogy sarkalatos nemzeti jog forgott szóban, s eleve is tudhatá, hogy az alkotmányt megsemmisítő rendelet hatalmas ellenzéssel