Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

92 XXXIII. Ha már most az eddigi fejtegetések eredményeit, összegezzük, azt találjuk, hogy a norcnálköltségvetésben, 187 7-től kezdve, az ügynevezett fakultatív kiadások tizenöt millióval fognak jelen összegök alatt, azaz kereken negyven millió forinttal szerepelni. A köteles kiadásoknál megtakaríthatók: a közös kiadásoknál 8. 000, 000, nyugdijak és függő adósságnál 700, 000, magyar államadósságoknál 3. 500, 000, vasúti kamatbiztositéknál 5. 280, 000, az agio pótlék elesése által ezen két utolsó tételnél és a közös államadóssághoz való járuléknál, 3. 000, 000, összesen 20.. -, millió, minek következtében a köteles kiadások (ma 122. - millió) 102 millióra kevesbednének. így hát volna a magyar álla mháztartás összes szükséglete a normálköltségvetésben 102+40=142. 000, 000 forint. Ezen összeg, mint az olvasó emlékezhetik reá, a tényleges állam terhekre áll, azaz a pusztán átfutó tételek és némely üzletek önkiadása (dohány só, lottó, posta, távírda, stb. ) levonásával, a mely költségek a közönség által nem adókként téríttetnek vissza, hanem — mint magánosokkal szemben is megtörténnék — mint kártalanítás valami elfogadott gazdasági érték vagy szolgálatért. Más oldalról kimutattuk (III fejezet), hogy a tiszta v a g y rendelkezésre álló álla m j ö vedelem m a 140. 000, 000 forintra r ú g. Hogyha ehhez csak négy millió forint többletet veszünk, melyet az alsóház által már is megszavazott földadóreform hozand, ugy, az adó kötelezettek minden uj terheltetése nélkül, elérjük a hiány nélküli költségvetést, söt két millió fel e s 1 e g e t is, Ezen feltevésünk tudvalevőleg 1877-re és azutánra áll. miután mi a háromévi időközt szükségesnek, de egyúttal teljesen elegendó'nek is tekintjük arra, hogy az ezen tanulmány folyamán kifejtett igazságszolgáltatási, közigazgatási, nemzetgazdasági és pénzügyi reformok keresztülvitessenek és müködésöket nyilvánítsák. Ha feltesszük — a mi legkevésbé sem optimistikus nézet, — hogy ezen rendszabályok az élénkült forgalommal és az