Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

84 ugy minden tekintetben sokkal előnyösebb a lakosság, mint szintén az államra nézve is, ha ez utóbbi az üzletet közvetlenül uralja. Ha ezen az úton a magyar vonalak versenyképesebbekké lettek az osztrák állam és a déli pályával szemközt, ha az igazgatás és üzlet gyorsabb, észszerűbb és kevésbé drága lett és ezzel egyidejűleg az általános nemzetgazdy • sági fejlődés által a belföldi forgalmi tevékenység emeléséről, s az alsó dunai vidékeken leendő sokat tárgyalt csatlakozások végre valahára létesítése által a nemzetközi forgalom emelkedéséről gondoskodva lett: —akkor állampénzügyi vasút- nyomorunkon is segitve van. Nem hiszem nagyon optimisticusnak azon feltevést, hogy a jelzett feltételek teljesitése mellett három ezutáni év múlva, tehát 1877-től kezdve, a magyar pályák öszszeségökben azon átlagos tiszta jövedelmet fogják adni, a melyet a magyar állam pályák (a délit és északit egybevéve, pedig az előbbi nagy hiánynyal dolgozik) már három évvel ezelőtt elértek; ez felment 1871-ben 30,07 4 forintra. Ha eléretik ezen jövedelem, a vállalatok fedezik már tőkéjök két har.nadrészének kamatait; az állam biztositéknak csak az utolsó harmadrészt kell fedeznie, ami a körülbelül 350 millióra menő biztositott tőke mellett (azon pályáknak, melyek a biztositást igénybe veszik és beleértve a kilátásban levő utóköveteléseket is) csak 5.833,000 ft. terhet ad. Tegyük fel, hogy a? ajánlott eljárás keresztülvitele után is az üzlet egyelőre csak felét fogja behozni a kamatszükségletnek: mégis 1877re és azutánra az igénybe vett állampótlék csak 8.750,000 ftra fog menni, a mi, az ágio kérdéstől egészen eltekintve, a ma tizennégy millióra becsült tehernél egy 51* millió forintra rugó megtakarításnak felel meg. XXXI. Ezzel kimerítettük azon megtakarj tások sorozatát, a melyek a magyar államháztartásban a szabályszerű költségvetésben, a mely az 1877. évvel életbe lépendő esetleg részben már korábban, megvalósíthatók volnának. Ezek — s erre fektetjük a fősúlyt — a közszolgálat sérelme