Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

61 örökös adósságcsinállásba és ma csaknem a bukás szélére; és mindennek daczára a pénzügyminiszter az 1875—77 évi sommás költségvetésében, melyet nem rég bocsátott közzé, egyetlen hivatalnokot nem tud törleni, egyetlen forintot nem tud megtakarítani azon 961,800 ftból, melyet ez idén igényelnek ellenőrzési hivatalai, sem azon milliók és milliókból, melyeket pénzügyigazgatóságai, számvételi osztályai, adóhivatalai, pénzügyó'rsége stb. nyelnek el! ... . Az előirányzat ezen hajthatlansága azonban csak azt mutatja, hogy Magyarország m á s kormány és pénzügyi embereket igényel, mint azokat, kiknek képtelensége vagy gondatlansága okozta a mai zavart; nem pedig azt, hogy azon kiadások fentartása elengedhetlen volna. A kinek volt alkalma minisztériumainkban körültekinteni, alig kétkedhetik rajta, hogy a ma alkalmazott személyzet egy harmad része elegendő' volna. Csaknem minden „magasabb" hivatalnok (és ez néha egész a fogalmazóig lenyúlik) tagja az országgyűlésnek. A képviseló'-hivatalnok rendesen hiányzik az országgyűlésen (kivéve ha valami kormányjavaslat keresztülvitele szavazásra kényszeríti,) mert állítólag hivatalos kötelességei tartják távol, — és hiányzik igen gyakran a hivatalból, mert állítólag képviselői mandátuma másfelé hivja; a két szék közt valószínűleg — egy harmadikon ül. Ezen visszaélést meg kell szüntetni; árt ez a közszolgálatnak félreismerhetleu módon és sem a parlament függetlenségével, sem az illető' választókerűletek érdekeivel nem egyeztethető meg jól. Remélhetőleg a 13ujanovics-féle javaslat folytán mult évi deczemberben kiküldött összeférne tlenségi bizottság e tekintetben gyors és komoly segélyt fog teremteni. Ez által nemcsak 30—40 magasabb hivatalnok volna visszaadva szolgálati kötelezettségeinek: átalál an más élet és működés jönne azon hivatalokba ahol ma a vezető személyiségek rendes távolléte kell hogy demoralizálólag hasson. Előmozdítja ezt egyébiránt a szolgálat egész szervezete. Ez utóbbi ugy nez ki, mintha nem az adótízető közönség fizetett alkalmazottaival lenne dolgunk, hanem — a mi korábban bizonyos mérvig lehetett is az eset — csupa mágnás-sarjadékokkal, kik hazaszeretet, szeszélyből, ^agy épen a „Divat" kedveért és pályanyitásért méltóztatnak a köz-