Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)

50 alkalmazni; igaz, hogy akkor a „családflak" nehezebben lehetett volna elhelyezni, s nem lett volna elég mód politikai érdemeket vagy szolgálatokat jutalmazni és buzditani! . . . Ki fogja pedig tagadni, hogy jelen pénzügyi nyomorunk kisebbittetett, vagy legalább is enyhifetett volna lényegesen, ha Kerkápolyi az ö minisztériumának csak egyetlen gyakorlati pénzügyi ember tanácsát és közreműködését is biztositotta volna ? Többé-kevésbé áll ez az országgyűlésről is, és ez természeten nagy részben a kereskedő és iparüző választókerületek saját hibája, kik nem gondoskodnak eléggé érdekeik közvetlen képviseltetéséről; egész más képet nyújt ez irányban a bécsi Reichsrath alkotása ! Csak az elsorolt körülmények teszik érthetővé, hogy például China, Siam és Japánnal köttetek kereskedelmi szerződések, mig arról nincs gondoskodás, hogy a magyar iparos és kereskedő természetes és legközelebbi vevőinek, Törökországban és az aldunai fejedelémségekben, nyugodtan ötszáz forint áru portékát eladhasson, azaz követelésének esetleges törvényes behajtására számolhasson; vagy azt, hogy a kormány és az országgyűlés a legnagyobb közönyt és érdektelenséget tanúsítják, ha arról panaszkodunk, hogy a millió forintokra menő és a m i adófilléreinkkel is fizetett szállításoknál a közös hadsereg részére a mi kereskedői és iparososztáJyunk rendszeresen ki van zárva; vagy azt, hogy milliók adatnak ki az ország pénzéből a főváros szépítésére, körutak és rakpartok épitésére, mig a okat emlegetett entrepotok még mindig váratnak magokra, és engedünk nyugodtan megtörténni, hogy Budapest, melyet helyzete és viszonyai jelentékeny kereskedői jövőre hivnak, épen kereskedelmi tekintetben évről évre visszafelé esik, mint ezt a főváros síatistikai hivatala e napokban ellenmondhatlanul számokkal kimutatta . . . Hiába ! a hangadó körökben nagyobbára hiányzik még az értelem vagy az érzék a „munká-"nak és az azzal együtt járó kereskedelmi és ipari tevékenység modern méltánylására. Epen most vagyunk munkában a határőrvidéket „polgárosítani". Bizonyára érdemteljes munka. Nem volna kevésbé szükséges és czélirányos talán az országot — ha a kifejezés megengedhető — ri y u g o ti tani . . . Mig