Horn Ede: Államháztartásunk rendezéséről (1874)
97 az eladás részletekben történjék és ezáltal a vétel az „apró embereknek" is lehetséges legyen, egyúttal ezen hozzáférhetés oly módon fokoztassék, hogy az ár 20—30 évi részletben tizettethessékle, ugy nem lesz hiány magában az országban sem vevőkben, s egyúttal vagyonos parasztosztályt is teremtettünk, mit nem lehet eléggé sokra becsülni. Hogy a jelen pillanat telekeladásra épen nem nagyon alkalmas, azt megengedjük; de az legkevésbé sem ijeszt bennünket. A folyó év szükségletéről gondoskodva van; igy hát a müvelet megkezdésével is várhatunk 8—10 hónapot, A pénzpiacz hangulata és helyzete javul láthatólag s egy félig kedvező' aratás 1874-ben a föld és telek árvisszonj át is rögtön kedvezőbbé teszi. Az érintett eladási és fizetési módozatok és a fokonkinti eladás mellett igen tisztességes árakat lehet kapni; száz millió forint összeget a mezőgazdasági birtokok és a bányászati üzlet után a szakemberek mérsékelt becslésnek fognak tartani. Az olasz államjavak társasága mutatja, mint lehet ezen váltsági összeget a kormány jav ára,, leszámítolni," azaz szükség esetében mielőtt befolyna, megkapni és elkölteni. Az ottaui államjavak átalában azon ár felett adattak el, a melyre becsülte volt a kormány őket; hogy mindazonáltal az olasz pénzügyek teljes szabályozása nem érctett el, bizonyára nem ezen müvelet hibája volt; a Danaidák hordóját az Istenek is képtelenek voltak megtölteni . . . Még csak azon megjegyzést, hogy én az államjavak újonnan történt elzálogosításában nem látok áthághatlan akadályt ezen müvelet keresztülvitelére. Eltekintve azon nyilatkozattól, melyet a miniszterelnök és pénzügyminiszter Szlávy tett (1873 decz. 30) a felsőházban ezen zálog „természetéről;" eltekintve attól is, hogy a kölcsöntörvény az államjavakat 153 millióra adja zálogul és eddig csak 76V2 milliót vettünk fel, az allamjavak teljes szabaddátétele egyátalán nem talál semmi nehézségre, ha az ezen tanulmány XXVIII. fejezetében kivánt átalakítása államadósság ügyünknek mihamarább czélba vétetik. Egy második jelentékeny kisegítő forrásul kínálkoznak az adó, bér és más hátralékok.
