Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A meglepett törvényhozók

85 kat és rendeket : „Épen most" úgymond „veszem küldőim utasitását a fiumei kormányzó választása ügyében. Az előadás bevezetése már elegendő volt a tábla figyelmének fölébresztésére, és az ellenzékiek ajkáról a „halljuk! halljuk!" hangosan zengett. A szóló beszédét e közben ekkint folytatá : „küldőim ugyanis meggyőződtek, hogy a tengermelléki kormányzói hivatal oly méltóság, mely ezrek boldogitására hathatja kormányzó pedig ezen szép feladatát csak akkor képes valódilag teljesíteni, ha a nép bizalmát birja, vagyis ha őt a nép megválasztja." Ezen utósó szóra Bihar megyének követe megkezdé a tapsot és helyeslést, melyet az egész terem hangosan utánzott, miáltal a beszéd iránti figyelem még inkább növekedett. „Azért tehát küldőim" tevé még hozzá a szónok „azt akarják, hogy ezen magas kormányzói hivatal választás által töltessék be, és részükről ezen méltóságra a szegniai és corbovai vagyis modrúziai püspök [urat kivánják választatni." A beszéd közben erősen'tapsoló bihari követ a dolognak ránézve ily váratlan fordulatán