Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

J... György

65 Míg a többi nemes urak a megyeháznál udvarlással és tisztelgéssel töltötték az időt, addig a képzelödéseikben megcsalatott, és hiúságukért bűnhődött szerénytelen uraink a fürdöháznál mosakodással és átöltözéssel bajlódtak. J . . . in y u r i. Az épen most leirt quid pro quo után megérkezett a díszmenet a főispáni lakhoz, hol a főispán a megyei főnemes urak udvarlásait fogadta. A főispán mellett szolgálatot tevő tiszt a teremben levő urakat egymásután a főispán ur elébe vezeti, kik kézcsókolás után magukat meghajtották, és a terem túlsó ajtaján kivonultak. Egyszerre egy igen eredeti táblabiróra kerül a sor, ki csak amúgy szárazon kézcsókolás nélkül akart a ceremónián keresztül esni; ezt észrevevén az udvari szolgálatot teljesítő, igen nyájasan súgja a cinicus táblabíró ur fülébe : „Domine spectabilis! kezet csókolni!" „Dej'sz uram, a kinek kezét csókolom, azt