Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A classicusok

62 Istennek és nemzetünk becsületének kevesen — kik a magyar nyelv és nemzetiség ügyét nem csak nem pártolták, sőt annak egyenesen ellenszegültek. — így történt, hogy a főrendeknél, midőn nagy Széchenyink a magyar színház ügye mellett buzgólkodott, egy méltóságos báró, magyar létére, hosszú latin beszéddel demonstrálgatni igyekezett, hogy magyar színház alapítására még meg sincsen érve a magyar nemzet, „hisz" úgymond „nekünk se ügyes színészeink, és még kevésbé drámaíróink vannak; minek tehát színház, melyben nincsen, hogy kik és mit játszanak?" és ekkor ezen, örök emlékezetre méltó, nagy olvasottságát tanusitó szép latin periódust mondá : „alterius essem opinionis, si nos hungari haberemus Terentium, Shakspeare-ium, Göthe-iurn, Calderon-ium, Moliére-ium, Iffland-ium, Schiller-ium, Wieland-ium, Grillparzer-ium, Müllerium, Langbein-ium és ekkor a szónok magasztos enumeratiójában egy perczig elakadt. — „Nec non Kotzebue-ium" kiáltott satyricus hangon a méltóságos ur fülébe a mögötte álló Széchenyi István gróf mindnyája hallatára. Mire oly nagy lön a kaczaj, és a méltósá-