Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A türelem megkisértése

55 deknek változtatni joguk van, egy még addig soha fel nem szólalt k . . . követ is ellenkező véleményét kivánván előadni, nagy nehezen szóhoz juthatott , mit leginkább az elnök azon vigasztaló Ígéretének köszönhete, „hogy", úgymond, „a tisztelt követ ur bizonyosan igen rövid lesz, azért hallgassuk ki türelemmel, hisz mindjárt keresztül esünk rajta." . . . Ekkor az öreg ur diák nyelven és behunyt szemmel elmondá nagy ügy gyei bajjal a zsibongás és zaj által számtalanszor félbe szakasztott beszédét; mikor — „hála Istennek, hogy egyszer bevégezte előadását" -— felkiáltások közt leült, és az elnök közkivánatra már a határozat kimondásához fogott . . . miben azonban az imént leült szónoknak ezen szavai által akadályoztatott : „Excellentissime Domine! rogo humillime, aliquid oblitus sum." Most az előbbi zaj, zsibongás és lárma megkettőztetett alakban megújult, mig végre a köztiszteletben álló elnöknek jó félóra múlva ismét sikerült a méltán boszankodókat csendességre birni; a mikor ' a szónok ekkint nyilatkozott : „jam habui fortunam meam demissam opinionem in hocce objecto humillime depromendi, illi et modo inhaereo. : sed