Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A magyar hölgyek diákul is tudnak

46 arczaikat; mit némelyek arra magyaráztak? hogy a főúr nem csak szóval hanem tettel is bebizonyítá a kk. rr. irányábani engedékenységét. A magyar hölgyek diákul is tudnak. Az országgyűlési termekben érdekesb ülések alkalmával a karzatokat mindig a lelkes magjTar hölgyek szép koszorúja ékesité; mi által a derék honleányok nem kevéssé járultak a törvényhozók lelkesitéséhez. Történt, hogy ily alkalommal egy főfőtörvényhozónk beszédét ezen latin mondással kezdé meg : „fassiones quandoque valent, quandoque non valent." Mire a hölgyek közül néhányan, kik magukról azt hitték, hogy latinul értenek, kendőjükkel arczukat eltakarván, ily keserű panaszra fakadtak : „szörnyűség, hogy még ily férfi is olyanokat hoz elő!" — „Nincsen asszonyaim min megbotránkozni, hisz a nagy szónok igazat mondott" jegyzé meg a hölgyek mögött álló öreg ur; „Az igazat sem illik mindenkor kimondani" viszonzá keble