Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

Az éles felfogású elnök

44 intettek az elnökségnek, hogy szakasztaná félbe a hosszú tanácskozást; — mit ez nem akarván érteni B Ö . . . közelít az elnökök egyikéhez, és megsúgja neki, hogy már az unalomig megvitatott tárgy iránti tanácskozást szakaszsza egyszer félbe, és szólítsa fel a rendeket egyszerű szavazásra. — A követ visszamegy helyére és elkiáltja magát : „halljuk az elnököt!" mit az egész testület telitorokkal ismételt annyival inkább, mert ép egy felette unalmas szónokra került volna a szólás sora. Az elnök látván, hogy a szólástól mindnyájan elállottak, s öt szólítják fel nyilatkozatra, nagy zavarba jött, és hosszasb nógatás után imígy tette elnöki kijelentését : „Egész alázatossággal kérem a tekint, kk. rr.-et, méltóztassanak a tárgyhoz még büvebben és kimerítübben szólani; mert az eddig hallottakból még nem vehetem ki a tek. kk. rr. véleményét." Mire B Ö ... összecsapva kezeit s égfelé tekintve felkiált : „Uram mit vétettünk, hogy ránk küldötted ezt a . . jankót?!"