Hajnik Károly: Visszaemlékezések : Jelenetek és adomák a magyar életből (1856)

A legnagyobb perplexitásban levő főrendi tag

36 felette igazságos, a tábla méltóságát és rendét fentartó ritka jelességü elnök, a szólónak szavába vág e szavakkal: „debeo monere Illustritatem vestram, ut in suis enunciationibus talia, quae cum ordine consultationis componi non possunt, evitare, et semet legibus ac decori excelsi hujus corporis legislativiconformare velit." Az egészet rendező nagy tekintélyünk felugrik és szólni kezd, és beszédében az ellenfél által hangos „rendre" felkiáltások által akadályoztatik. De ö mint ez ülésbeni naplóbiráló minden előleges följegyzés nélkül felszólalhatván, ezen rövid szóval : ,,censor" halotti csendet tudott magának szerezni, és így kezdé beszédét : ,,quod uni justum, alteri aequum esse debet.— Igen sajnálom — úgymond —hogy ezúttal az általam mélyen tisztelt, mindenkor igazságos és méltányos elnökünk ellen kell panaszszal előállanom. Ugyanis e napokban a túlsó oldalon ülő főrendi tag az általunk felhozott indokokat hasonlóan üres sophismáknak nevezte, és akkor sem a tábla rendreigazítást nem kivánt, sem az elnök a rendreigazítást meg nem tette; most pedig, midőn a mi részünkről hasonló történik, így támadtatunk meg, s kénytelenek vagyunk az elnöki rendre-